osztrák világos búzasör
Idegen pályákról érkezik versenyző: itt a KK történetének első nyugati búzasöre, a felső-középkategóriás Edelweiss. Bevallom, személy szerint először idegenkedve tekintettem a nem tisztán árpából készített mutációkra, de néhány kikacsintás után, ráérezve a búzasör lehetőségeire, egészen érdemesnek tűnik a vele való próbálkozás.
(Itt szeretném megragadni az alkalmat és felhívni a kevésbé tapasztalt, ám újdonságok iránt fogékony olvasók figyelmét, hogy amennyiben nem köti őket gyermekkori eredetű vonzódás a hungarocell ízéhez, ne próbálják ki a rizssört, az indiaiakat pedig különösen ne.)
De maradjunk az osztrákok által ’havasi gyopár’ névre keresztelt búzasörünknél, bár kétségkívül nehéz a hagyományos besorolások szerint kóstolni, hiszen alapvetően más karakterű. Mindenesetre próbáljuk meg. Szóval, az illatával nem fog hódítani, bár nem is olyan rossz, de az igazi érdekesség azért mégiscsak az íze: savanykás, éppen csak finoman átsuhanóan keserű, de az igazi harmóniajátékot valóban csak citrommal hozza ki, amitől a lap szellemisége szerint sajnos el kellett tekintenem.
Utóízében, nem tudni, hogy csak az elvárások miatt-e, de határozottan a kalászból augusztusban frissen kilopott búzaszemekére emlékeztet, valami érdekes fémes-kesernyés-savanyú-édes, megfoghatatlan, de kellemes kísérettel, ami egy kicsit a belga apátsági sörökre emlékeztet.
Egyébként meg, bár ez pohárban érvényesül igazán, de kegyetlenül habzik, szóval ivás közben állagra akár valami érdekes ízű turmixra is büntetlenül asszociálhatunk. Jó.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V%
2006. 06. 19.
