lengyel világos sör
A KK rendkívül súlyos deficittel kell szembesüljön, amikor hónapok elteltével veszi a fáradságot, hogy frissítse magát, különösen annak fényében, hogy egy újfent ajándékként kézbesített lengyel söripari termékről kellett volna szót ejtenie, már nagyon régen. A szégyenérzet nagy úr, így az utókor jóindulata kedvéért még a visszadátumozás mocskos eszköze is eszébe jut a törlesztési procedúra során.
A szóban forgó palack a Lech Premium piwo egy példánya, bájos zöld ruhában, ami úgy néz ki, mintha a cég grafikusa kontaktlencse nélkül próbálta volna lekoppintani a Heineken dizájnját Poznańban. (Lábjegyzet: előbb-utóbb a sörösüvegportrék is fel fognak kerülni, türelem címkét terem.) Elemzését egy kicsit nehezíti, hogy a lengyel fogyasztóvédelmi törvények a jelek szerint nem teszik kötelezővé az összetevők feltüntetését (vagy csak a Kompania Piwowarska nagyon vakmerő), így nehézségekbe ütközik a kóstolási tapasztalatok ilyetén visszavezetése.
Merthogy az íz.
Az íz, az nagyon érdekes, sokféleképpen értelmezhető, de a legalapvetőbb tulajdonsága az, hogy baromi édes; ehhez képest erős, karakán illata van, mintegy az északszláv néplelket szimbolizálandó, de hiányzik belőle a koherencia; a karakter. Nem rossz, külön-külön egyik komponensére sem lehetne rámondani, hogy nem állja meg a helyét a középmezőnyben, de összességében mégis furcsa, valahogy diszharmonikus. Mindezen kételyeinket csak fokozhatja a felismerés, hogy párhetes tárolás után borzalmasan izgalmas, fehéres lepedék kezd kis telepekben terjeszkedni az üres palack fenekétől, ami valahogy a Kilkennyvel (pl) fél év alatt sem sikerült, azaz mégis jó lenne megismerni azokat az összetevőket.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V%
2006. 10. 26.
