osztrák világos sör

Ma az echte bécsi sör kerül sorra, egyenesen a Wienerwald öléből, hogy vidám, sárga címkéjével mosolyt csaljon a KK arcára és üde jellegtelenségével egyúttal az írói válság jeges rémületével ajándékozza meg. Ilyenkor állítólag a friss ingerek jót tesznek, így máris előrepörgetünk a kóstolásra; sikerrel, mert a kupak másik oldala instant meglepetéssel vár: egy kis piros betét biztosítja belülről a steril nyitást, ami egészen úgy néz ki, mint a Szobi Szörpös üvegek biztonsági zárja úgy tíz évvel ezelőtt. Persze az is lehet, hogy az Ottakringer csak a mókás nyitóhang érdekében alkalmazza.

Szagra, kicsit irreleváns módon, a mákos guba emlékét idézi, de ízre hál'Istennek távol marad tőle, békésen semmilyen élményt teremt, így mint sok más, minőséginek szánt sörnek, a Hellesnek is az a legnagyobb erénye, hogy nincs benne semmi kifejezetten rossz, cserébe persze semmi kifejezetten jó sem  - a maximum, amit nyújt, a komlós utóíz, ami persze kellemes, de ideális esetben ennél többet is el lehetne várni egy sörtől, főleg kétszáz felett, ahol Ottakringerünk lakik.

Talán ideális alkalmazási területe az, ha nem kívánjuk a sör ízét, de szükségünk van a vele járó enyhe alkoholbevitelre és nem akarunk a műsör-aromáktól émelyegni sem, hiszen a steril ízhatás (mely felől akár ásványvíz is lehetne szinte) garantálja, hogy elvonatkoztassunk a termékkategóriától, viszont a magyar viszonylatban tisztességes erősséget mondhat magáénak, és tagadhatatatlan az is, hogy nincs rossz íze (sem)., valahogy leginkább a Steffl halvány emlékét idézi fel, az Ottakringer-licenc Gold Fassl-nél pedig mindenképp tisztességesebb.

Alkoholtartalom: 5,2 V/V %

2007. 08. 08.