magyar félbarna sör
A KK hirtelen elhatátozásból eretneknek áll és megtöri fordulatos, forrásértékű cseh évadját, hogy helyet szorítson szűkebb hazája menetrendszerű izgalmának, amiről pedig igazából már írt (reméljük, senki nem hiszi azt, hogy nem ugyanazt a sört adja ki különféle neveken minden télen Kőbánya), de mivel akkor oldalunk még úgyis tapasztalatlan és nyers volt, az A.Á.F. megérhet még egy variációs ismétlést. Bevezetésként ejtsünk pár szót a téliesen hangulatos dizájnról, ami rendkívüli módon implikál egy kicsit megégetett sima aranyászokos címkét, annak minden dinamizmusával, illetve -hiányával együtt.
Ízében egy bő tizedmásodpercig kellemesen édeskés félbarnás jegyeket vehetünk észre, de csak hogy bántóan rövid időn belül átvegye helyét egy kevésbé kellemesen ászokos semmilyenségíz, ám utóízében mégiscsak a félbarnás emlék domináljon, pár perc múlva meg enyhe keserűség, mint a tábortűzparázsba ejtett virslié. Nem meglepő módon épp ez a periodikus bénaságszint-változás ad kegyelemdöfést az igazából halva született Félbarnának, mert túlzottan élethűen játssza el a 'simán béna sört ízesítünk' söripari körökben népszerű játékát, elvesztve rövid autentikus pillanatainak hitelét. Ez az autentikussághiány fog végighúzódni a vonatkozó honlapon (nem itt, a gyárin) ejtendő látogatásunkon is, ahol az Arany Ászok Félbarna menüpont kizárólag tökéletesen érdektelen, nagyrészt erősen, hm, idealista píármondatokkal próbálja felmagasztalni a szezonterméket, anélkül, hogy akár megemlítenék, hogy ez egy szezontermék: "mely kiválóan alkalmas a mindennapi sörömök bearanyozására". Persze, és épp úgy jött ki a lépés, hogy decemberben dobjuk piacra, a Téli Selymes első évfordulójára. Plusz öngyilkosan szar, ún. brandépítő szóvicc, kiváló.
A rutinszerű kisstílűség kimondottan szomorú, a nem sok munkaórát tükröző dizájn, az alsó fiókból előhúzott recept, a honlap kis beharangozószövege valahogy mind azt a fantáziát tudják a KK fejéből előcsiholni, amint valamikor kora ősszel a menedzsment reggel bejön, álmosan skiccel a Jászberényi út 7-11. egyik füstüveg tárgyalóasztalán, és negyedik napirendi pontként.megállapodnak a téli Ászok éves újbóli piacra dobásában, kiadják a píárosnak, hogy idén valami minimalista, könnyen memorizálható, ezáltal az ún. köztudatba könnyen beépülő nevet találjon ki hozzá; a grafikusnak hogy rajzoljon valami kellemesen meleg, télies, az otthon idilljét a söröző lelkekbe csempésző címkét, az üzemvezetőnek meg hogy állítsa át az egyik tartályt az idénytermelésre. Pedig a Drehert (ami ugye az Ászok is), még mindig határozottan az élen tartózkodónak szokás vélni a magyar söriparban (mégha a Soproni újabbkori portfólióbővétései után ezt csak egy félig visszafojtott tikkeléssel tudja is leírni a KK), ilyenként pedig nehezen képzelhető el, hogy ilyen stabilan ötlettelenül képesek csak tengődni az egyébként sok szempontból dicsértesen tarkuló piacon, valahogy mégis így van.
Befejezésül még érdemes vennünk egy pillantást az összetevőlistára is, mert itt is van megnyugvásra okot adó információ: az alapváltozat mellett természetesen a Félbarmából sem hiányozhat a magyar szarsörök fétise, az olcsósörös polc örök indikátora, a kukoricagríz. Félelmetes, hogy ehhez sikerült leírni az 'egyedi sörkülönlegesség' szókapcsolatot - a KK búcsúzólul reméli, hogy a PR részleg csak nem kóstolta meg, és azért sikerült ez a nemzeti kincsekhez méltó benyalás, nem azért, mert így is gondolják.
Alkoholtartalom: 5,1 V/V %
2007. 12. 14.
