német licenc világos sör
Bőcs és Westvleteren után visszatérünk a középszerhez, melyet egy itthon gyártott, de azért mégsem magyar sör, a brémai Beck's fog ma megtestesíteni számunkra, modern, kontinentálisan európai értelműen lendületesnek pozicionált dizájnjával, közvetített életsítílusával együtt - ugye mindannyian emlékszünk a zöld szűrőlencsével filmezett, ezüsttel fűszerezett reklámszpotokra, az utolsó szögig a tökéletesség és az egyedülállóság illuzórikus üzenetére kihegyezve. Természetesen ez nem baj, legfeljebb röhejes túlkomolykodás, dehát minden más sörmárka is megpróbál kitűnni, kialakítani egy, a célközönség szája ízének feltehetően megfelelő életérzést közvetíteni (eklatáns példa itt), de a KK szubjektív értékelésében valahogy mégis a Beck's másodikvilmososan önbizalomdús eredménye volt az eddigi egyik legkirívóbb élmény (szoros versenyben a Heinekennel és a Carlsberggel). Valószínűleg azért, mert a Gösser-jellegű, konzervatív önfényezésről kevéssé feltételezzük, hogy ők maguk komolyan veszik, az Arany Ászok - Borsodi-tengely pedig soha nem is arról volt ismert, hogy önnön tökéletesség hangsúlyozná. Mondjuk még szerencse.
Visszatérve a lényegre: a hasonlóan tömjénszagú leírásokkal általában az a baj, hogy nagyot lehet róluk bukni, ezért muszáj a velük fémjelezett sörnek legalább egy tisztességesen erős közepes szintet hozni (ld. Heineken), amit a Beck's esetében garantáltan megnehezít a tény, hogy a Borsodi Sörgyár főzi, és bár licencszerződés nyomán, mégis igen valószínű, hogy például a vizet helyben gyűjtik hozzá - azt a kiváló bőcsi vizet, amin például Magyarország legnépszerűbb söre, a kétpontos Borsodi Világos alapul. Ez pedig menthetetlenül befolyásolja a végeredményt is: a Beck's alapjai kiválóak, kellemes malátás, illetve komlós jegyeket vonultat fel, típusának megfelelően inkább az utóbbi dominanciájával, majd kevéssé dicsőséges módon sok-sok befésületlen, disszonáns utóízjeggyel, valamint az erre tercelő illattal, ami leginkább talán a McDonald's-ok melletti csatornanyílások szomorú elmúlthús-illatát idézi. Ezen pedig a kamionszám hordott nemes egyéb alapanyagok sem tudnak felülemelkedni, ami bántó, kicsit a 12-es Steigerre emlékeztető sorsra predesztinálja sörünket, kár érte.
Pedig ettől elvonatkoztatva kezelhetjük szinte alapaxiómaként, hogy ha egy egységsugarú magyar boltban/kocsmában vennénk egy üveg világos, nem-különleges sört, általában a különféle licencsörök kínálata rajzolja ki a legoptimálisabb ár-minőség pontokat (ld. Kaiser, Steffl, stb), kicsit felülemelkedve a magyar prémiumsörök szűk csoportján (Dreher, Soproni 1895/Kinizsi), és külön ligát képezve a jó szívvel még tetszőleges ár mellett is csak erős kompromisszumokkal fogyasztható mainstream sörökhöz (Arany Ászok és alatta) képest. Bár, ha épp leárazva kínálják, még a Beck's is aktív alternatíva lehet ilyen szempontból, csakhát valószínűleg kategóriákkal különbözve eredeti, brémai, példaszerű énjétől.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2008. 04. 07.
