szlovák barna sör
A KK hajdani Steiger-trilógiája (lásd itt, itt és itt) fájdalmasan befejezetlenül kereste eddig helyét a világ söreinek organikus rendjében, de most elérkezett a beteljesülés ideje: a barna Steigerrel a KK egyszersmind instant barnaszlovák-sorozatba is kezd, a következő napokban-hetekben végigszaladva a Felvidék nagyobb sörgyárainak vonatkozó kínálatán, a teljesség igénye nélkül. Maradva viszont egyelőre a jelennél, azt tűnik érdemesnek megemlíteni, hogy a Steiger-brand (a cseh-szlovák hagyományban távolról sem páratlan módon) a középutas 11%-os sűrűségben gyártja barnasörét, ugyanakkor készít hasonló erősségben világosat is - ilyennel a KK ezidáig nem találkozott, de korábbi világossteigeres tapasztalatainak homogenitása nyomán megkockáztatja, hogy nem okozhat különösebb meglepetést. Mai barnánk annál inkább, hiszen egyrészt egészen új oldalát csillanthatja meg közepesen ismert vyhnei sörgyárunknak, másrészt pedig az élelmiszermérnökök szemlátomást kitettek magukért, amit a verítékesen lefordíthatatlanul trükkös 'náhradné sladidlo sacharín' mellett például az E150c becenévre hallgató ammóniumszulfitos karamell, mint színezék jelenléte is fémjelez.
Ha a hasonló gusztustalanságokban nem mélyedünk el, a Steiger kellemes, bár érezhetően kényszeresen dinamizált címkéjét még a kategória jobbjai közé is sorolhatjuk, bár a vörösesbarna kölönféle árnyalataiban tündöklő háttér inkább idegesítő, mintsem bizalomgerjesztő és impulzusvásároltató, dehát ebben a régióban ez a sztenderd, mint azt mindennap tapasztalhatjuk. Bár mindehhez zöld üveget társítani még így is erősen félrehordó szemmértékre utal.
Dehát nem a külcsín a fontos, hanem a belbecs, hiszen a Westvleterenen még címke sincs, ugye, és mégis milyen jó sör. Illatra a Steiger mindenesetre még nem közelíti meg belga apátsági példaképét, inkább a közepes barnák keserűbbik, staropramenes vonalát idézi. Ennek fényében kifejezetten megdöbbentő, hogy ízre köze sincs az imént említett iskolához, inkább a Sport szelet és a magában fogyasztott sütőrum között egyensúlyoz, markánsan édes, egyúttal erősségét meghazudtolóan alkohol nyitással, ami pár tizedmásodperc alatt visszavonul és az étbevonós konyakmeggyek adalékgazdag, tapadós utóízét hagyja maga után. Kicsit emlékeztet a Szalon Barna gyengébb verziójára, de csak egy kicsit, mert a Szalonban nem tobzódnak ennyire a szocialista édesipar allegóriái. Összességében iható sör, kifejezetten távol áll a rossztól, ugyanakkor viszont nem is jó és tökéletesen érthetővé teszi, miért szorul vissza (Magyarországról önkényesen extrapolálva) a barnasörfogyaztás - aki szereti az érdekes ízeket, az bőven talál jobbat, aki meg csak inni akar valamit víz helyett, az nem egy hasonlóan nyálas dologgal fog kezdeni, hanem egy férfiasan semmilyen világos Steigerrel, csak hogy márkánál maradjunk. Persze ez a végtelenül leegyszerűsítő besorolás alapján tíz sörből kilencet nem venne senki, ennek megfelelően szemlátomást a barna Steiger is megtalálja a saját célközönségét, hiszen főzik, és könnyen lehet, a kategóriában végül a legjobbként fog végezni - hisz ne feledjék: indul a barnaszlovák-sorozat.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2008. 09. 02.
