német füstölt sör
A KK ma nekiáll a permanens forradalomnak és egy akkora egzotikummal forgatja ki a sarkaiból a blog.hu-t, hogy csak még. Ehhez egy délnyugat-német helyiérdekű specialitásnak, az úgynevezett Rauchbiernek fogja egy példányát felhasználni, a híres-neves Schenkerla gyártól. A füstölt sör, ha valakinek esetleg problémái támadnának a kemencébe akasztott sörök vizualizálásával, egyébként úgy keletkezik, hogy a főzéshez használt árpamalátát füstölik meg a cefrézés előtt, bükkfán, elsősorban Bambergben és környékén. Tekintve, hogy blogunk közönségének igazolhaóan tetemes hányadát teszik ki hozzánk hasonló, vagy még rosszabb monomániás sörbuzik, nyilván az is említésre méltó történet, hogy honnan lehet ilyet szerezni. Nos, erre a KK is legalább ilyen kíváncsi volt, ezért legyűrte minden provinciális, osteuropäisches szégyenlősségét és megkérezte a gyárat, hogy mi a tényállás - ami az, hogy nem is kell a világ végére menni érte, már Bécsben is lehet akár kapni, egészen pontosan a Bier Beisl nevű szaküzletben, a 16. kerületben. Mivel a világért sem vennénk a lelkünkre, ha a hasonlóan eljárni kívánó sörhuszárok ugyanolyan megfilmesítésre illő méretűt szopnának, mint mi, még azt is leírjuk, ami egyébként ott van a honlapon is, csak a jelek szerint a KK-ra is lecsapott az intermittáló funkcionális analfabetizmus, hogy a bolt délután négykor nyit csak ki.
Az érdemi kritika előtt legalább ilyen fontos megemlíteni egy meglehetősen releváns tényezőt, nevesül hogy bontás előttt a KK vetett egy óvatlan, játékos pillantást a 'Mindestens haltbar bis...' kezdetű részére is a címkén, amin határozottan a 2007. augusztus látszott, ami már ugye meglehetősen régen volt. De a KK, mint azt nem győzi eleget hangoztatni, fel sem vesz ilyen csipcsup hülyeségeket, ha neadj'Isten mégis megajándékozna minket az üveg valami fantáziadús, lírai mérgezéssel, majd megkérjük a katéteres nővért, hogy engedje használni a gépét egy komment erejéig. De azért mégis érdemes megemlíteni, hátha befolyásolja a túlzott őrizgetés az ízélményt is.
Ami előtt az illat tesz meglehetősen egyéni benyomást, körülbelül olyan, mint amikor frissen bontuk fel egy guriga vákuumcsomagolt ömlesztett Karaván sajtpótlót, és még ott gyöngyözik a füstaroma a piros fólián, csak most nagyobb eséllyel eredeti az élmény. Kitöltve mindenesetre enyhül a fakályha-imitáció intenzitása, már persze csak önmagához képest, egy átlagos sörhöz viszonyítva még mindig meglehetősen szokatlan jelenég. Épp mint az, hogy elvileg ez egy Märzen (a Schenkerla gyárt mást, például búzát meg bakot is füstölten), ami világos szokott lenni, de ez barna - ami nem baj, hangulatában mindenképp illeszkedik mind a sörhöz, mind a kissé anakronisztikus címkéhez is, ami ugyanolyan kamupergamen mintával és ugyanolyan kamugót betűkkel készült, mint amilyet az alabamai neonácik használhattak 1993-ban az éves nagygyűlésük reklámozására, és ami minden, khm, bénasága ellenére valahogy mégis elmegy ehhez a sörtípushoz.
Ízre nem is az elsődleges élmény lesz viszont az érdekes, az kimerül némi savanyú mellékízű barna lageres élben, a kesernyésebb típusból, utóízben viszont átveszi a hatalmat a sokáig tartó csípős-füstös érzés (lásd még itt, alul, bizony, retrackback), ami leginkább talán a már említett Karaván kérgének a lerágásához hasonlítható, és ami végképp tagadhatatlanul európai értelemben vett egzotikum. Kicsit ugyan bántja a KK öncélú extrémkedéstől idegen lelkét (lásd ugye a panellakás, az átlagos arc és a tigrispiton redundáns, tetszőleges tájidegen állattal gyakran behelyettesített esetét) az ehhez hasonló, egy jellegzetességre kihegyezett ismertség, dehát a Rauchbier egy régi hagyomány, minden bizonnyal, ezáltal pedig más, tisztelendő eset, amiről nyugodtan leírhatjuk, hogy a füstösségen kívül sok extra teljesítmény nincs benne, de mivel az önmagában is visz elég sok mindent, marad a 'gut', mint értékelés.
Alkoholtartalom: 5,1 V/V %
2008. 10. 01.