német szűretlen barna búzabaksör
Blogunk mai, közszolgálati értelemben vett sztárvendége leginkább a barokkos fogantatású jelzőhalmozás tekintetében könyvelhet el gyorsan észrevehető sikereket, tekintve, hogy (kissé kibővítve az alcímbeli meghatározást), egy úgynevezett dunkles Doppelweizenbock, azaz magyarabbul olyan erős- avagy duplabaksör, ami barnára pörkölt búzamaláta felhasználásával készült. Ilyetén minőségében biztosan kuriózum, de mivel a KK csak szégyellnivalóan mérsékelten bír empirikus tudással az egyes német régiók átlagbolti átlagsörkínálatáról, ezt nem tudja pontosan meghatározni - csak annyit, hogy ő maga a már említett bécsi kuriózumdepóban, a Bier Beisl-ben vette.
A híres-neves Schneider-Weisse sörgyár valószínűleg legextrémebb terméke egy mérsékelten híres bajor történetíról kapta nevét, ő mosolyog ránk prémgallérszerű körszakálla fölül a címkén is, aki történetesen az 'Aventinus' művésznevet választotta magának, a népszerű római domb után, ugye, a meglehetősen unalmas Johann Georg Tumair helyett - és jól tette, mert ez utóbbi viszonylag bántóan hangzana sörnévnek. A dizájn az eredetmondának megfelelően próbál elegáns és barokk lenni, több-kevesebb sikerrel, a lilás-ciklámenes árnyalatú háttérről a KK például még nem tudta eldönteni, hogy gusztustalan-e vagy sem.
Sokat ígérően kanyarog viszont a 'mit garantierter Flaschengärung' felirat az arckép körül, ami, ha nem tévedünk nagyot, a palackban utóerjesztést hívatott propagálni, ami jellemzően a különféle belga sörök sajátja, és ami működési mechanizmusát tekintve kábé annyit jelent, hogy még nem erjedt el minden erjedékeny szárazanyag a palackozásig, hanem azt követően folytatódik az alkohol- és széndioxidtermelés, az ízintenzitást általában igencsak jó irányba befolyásoló módon. Ez elméletileg azzal is jár, hogy az utóerjesztéses palackok nyitáskor jól látható túlnyomással, és/vagy rendkívül erős oldott szénsavtartalommal bírnak (ami egyébként ugye kábé minden búzasörre igaz). Most szerencsénk van és még szavatos példányt fogtunk ki (legutóbbi bierbeislös beruházásunkkal ellentétben), így garantált meggyőzőséggel bizonyosodhatunk meg a nyitás után előtörő élénk illatról is, ami leginkább arra emlékeztet, mintha egy délnémet gyümölcspiacot lepermeteztek volna jó bőven búzasörrel és hagyták volna pár órácskát összeérni az aromákat. Ez természetesen messze nem olyan rossz eredmény, mint amilyennek hangzik, sőt, igazából kimondottan kellemes.
Ha kitöltjük pohárba, még meggyőzőbb lesz az élmény: a friss vörösszőlős mustra emlékeztető, kis, úszkáló élesztődarabkákkal tarkított sörből rumos-gesztenyés, enyhén meggyes illat árad, egyszerre hozva az utóérlelt sörökről, a búzasörökről és az erős sörökről ismert sztereotípiákat. Mindehhez, ezek után szinte már nem is meglepő módon, torokszorító szénsavasság és elképeztő ízkavalkád társul, melyben, a fent említett típusok közös tőbe oltásának megfelelően egyaránt megfigyelhető a savanykás, citromszerű bajoros búzasöríz, mögötte különféle cukrozott aszaltgyümölcsök sziluettjével, amik stabil alkoholos alapon egyensúlyoznak a beteljesedés felé. Ennél meglepőbb azonban, hogy a bő nyolc százalék dacára az Aventinus majdhogynem légies sör - úgy tűnik, a búzamaláta megszelidíti az alkoholt - viszont kicsit szájban forgatva máris igencsak vadul érezhető a rumosakármi-íz, ahová az adott ízpillanatnak megfelelően sokminden behelyettesíthető, a csokoládétól a már említett meggyen és gesztenyén át a szilváig, vagy épp mindezek aggregációjaként a somlói galuskáig.
Meglehetősen erősen működik a Spezialität-faktor is, az agyzsibbasztó ízorgia (meg persze a szorgalmas partizán-munkaszolgálatosként fogyasztáslassító szénsavasság) révén képtelenség észrevehető sebességgel inni, az alapkiszereléses fél liter például biztosan elég egy órára, türelmesebb alkatoknak még tovább is, és bár az Aventinus inkább az alkalmazott sörprofizmus képviselője, mint a fogalom elméleti határát feszegető, akadémikus belgák, a gyakorlatban mégis ez utóbbiakkal összevethető változatosságot képes produkálni - így a KK mindenkinek azt ajánlja, tekintettel a lassan közelgő kötelező évvégi körútra a Mariahilfer - Kärtnerstraße - Stephansplatz aranyháromszögbe, hogy szánjunk fél órával többet az Ausverkauferlebnisre, és ejtsük útba a Bier Beisl-t is egy Aventinusért, legalább.
Alkoholtartalom: 8,2 V/V %
2008. 10. 03.
