osztrák világos sör
Salzburg tartomány első számú sörgyárával már kétszer is foglalkoztunk a blog eseménydús, pergő történelme során, de az alapváltozat eddig váratott magára - és ez nem is túl meglepő, merthát ha épp Ausztiában jár az egyszeri sörblogíró, akkor nem sztenderd világos népsöröket fog venni, hanem valami echt spezialitätet, itthon meg ugye nem árulnak Stieglt, és ezzel a kör be is zárult. Legalábbis eddig, ugyanis idén tavasszal, az Európa-bajnokság hangulati alapozásaként, megjelent az alap-Stiegl a Spar és néhány egyéb lánc polcain, a KK pedig, mint az várható volt, vett is belőle.
Tette ezt annak dacára, hogy minden logikus számítás szerint egy átlagos német nyelvterületbeli sörfőzde átlagos világos söre szinte garantálja az izgalomhiányt és a sablonosságot. Ezt a salzburgi marketingesek is hasonlóan gondolhatták, ugyanis a 0,33-as kiadást (amit kapni itthon) igyekezték az összes, a kategóriában megszokott dekorelemmel felaggatni, amit csak a 'Wie ein durchschnittliches Bier ist verkauft' című példatárban olvashattak, így kedvesen megjelent a twist-off kupak, a logós dombornyomású üveg, és a márkavédjegyszerű egyéni jel, a lépcsőalakú vonalkód is. A szépen, megnyugtató sablonossággal megtervezett modellből csak a hascímke enyhén ötvenesévekbelies dizájnja lóg ki, amiről archív bajoros kedélyességgel még a 'Goldbräu' fantázianév is lemaradt, és csak a hátcímke felvezető litániájában sikerült pótolni.
Ha nem vagyunk dokkmunkások (vagy hogy megmaradjunk az alpesi tematikánál: erdész-segédmunkások), ne bízzunk feltétel nélkül a kézi nyitású kupaktechnológia csodájában és készítsünk be egy franciakulcsot a biztonság kedvéért, ugyanis átlagosan férfiatlan, bőrkeményedés-mentes tenyérrel felhőtlenül szórakoztató percekkel gazdagíthat bennünket a megmakacsolódó koronazár csipkézett pléh éle. Marketinglélektani szempontból ez akár még szándékos is lehetne, hiszen a több befektetett munka után biztosan nagyobb sikerélmény meginni üveg sörünket, ami egyébként (figyelik az in medias res témaváltást?), pont, mint arra számítani lehetett, egy átlagos lagersör, elsőre kissé zilált, mellékízekben gazdag testtel, és inkább csak utóízeiben kiélvezhető telt malátás, enyhén talán mézes motívumokkal. Távolról nézve hasonlít a Soproni 1895-re, komlótlanabb kiadásban, a Drehert ennek megfelelően valamelyest felülről előzi; csak hogy magyar kontextusba helyezzük a szükségszerűen tartalmatlannak maradó leírást. A KK szerencsére már nem emlékszik, mennyit fizetett a Stieglért, mert az biztos, hogy semmivel nem tűnik ki a szimplán prémiumnak (azaz nem szuper-prémiumnak - és most meglepődtünk, mert eddig a Heineken Hungária honlapján egy ilyen nevű menüpontban futott a Heineken és a Gösser, de most, amikor épp linkelni akartunk, hogy újfent kinevethessük ezt az agyhalott marketingbullshit-műszót, azt kellett lássuk, hogy letűnt és a natúr prémium maradt csak - újabb bizonyíték a soproni sörgyár társadalmi felelősségérzetére) nevezett mezőnyből, egyike a csereszabatos német/osztrák/magyar szakmánysöröknek, így ha Ön nem lakik Interspar fölött, nem marad le semmiről.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2008. 11. 08.
