magyar szűretlen világos búzasör

Figyelembe véve, hogy blogunk mennyit szokott siránkozni az egysíkú magyar söripar miatt, tulajdonképpen joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért maradt el az elmúlt két és fél évben az egyetlen többtagú hazai búzasörbrand tesztelése. Erre igazából nincs is értelmes válaszunk; így dobta a gép, mondanánk, ha nem viszolyognánk az idióta, filmszagú frázisoktól. Esetleg az Ilzer sörgyár - merthogy ugye ők a kérdéses üzem - eddig megismert, meglehetősen harmatos (pedig elméletben zászlóshajó státuszú) termékeire hivatkozhatnánk mentségként, dehát akkor is, az előítéletek kora lejárt, itt az igazságtétel ideje - mondanánk, ha időközben megkedveltük volna a béna frázisokat.

Tetézve a fentieket az is megállapítható, hogy mai választásunk sem volt kimondottan megfontolt, hiszen pár sorral feljebb még kiemeltük, hogy az Ilzer a_többtagú_hazai búzasörmárka-fenntartás terén egyedülálló, ugyanis gyárt mai projektünk tárgyán kívül szűrtet, sőt, rozssört is (ami már majdnem búza) - és mi mégis pont a szűretlent választjuk, pedig az Pécsett is készül. Ez, mint döntés, ugyan tényleg nem segíti az újdonságok minél teljesebb feltérképezését, de vígasztaljon bennünket a tudat, hogy így legalább lesz mivel megalapozottan összemérni. Kívülről például különösen izgalmas a vetélkedés, hiszen az Ilzer egyéni, csak termékeikre jellemző, hangulatosan kilencvenes évek legeleji dizájnja az ízlésbeli origótól körülbelül ugyanolyan messze áll, mint a Szalon Búzasör tobzódó vásárisága, csak más irányban - mindenesetre a aöröskorsós bajor parasztgyerek a csíkozott ovális mezőben, mindenfelé nagynyomtatott Times New Roman-szövegekkel körítve, akkora múltidéző öntökönszúrás, hogy szinte az 1994-es választási kampányban érezhetjük magunkat (biztos véletlen, hogy a monori sörgyár is ekkor épült meg, de a jelek szerint azóta nem nagyon jutott idő redizájnra), a keretes Horn Gyula és és a nem-keretes Boross Péter között. Ebbe a társadalomátalakító hőskorszakba (vagy inkább még korábbra) röpít vissza az alkoholtartalom kellemesen nagylelkú, 5,0+/-0,5%-formátumú feltűntetése is, ami lassan akár ipartörténeti emlék lehetne a rideg, számítógép-vezérelt sörgyárak mai világában..

Tisztességes ember persze nem ítél meg sört a külseje alapján - egyébként is, ha így tennénk, elég nagy bajban lennénk a magyar sörök terén -, így az ORTT-s értelemben vett kiegyensúlyozottság jegyében fontosnak látjuk megemlíteni, hogy a hátcímkén például példaértékű, fényképpel illusztrált tájékoztató is helyett kapott a helyes búzasörtöltési technológiáról. Ha követjük az instrukciókat, elsőként az Ilzer vaskos zavarossága és közepesen tartós habja szúrhat szemet, tetszetős búzasör-illattal körítve. Íze hasonlóan tisztességes, bár meglehetősen egysíkú: először (és utána jó darabig) citromos, limonádéízű éllel köszönt, a búzaszem-vonulat szinte teljes egészében elmarad, később viszont a sörélesztő kissé túl tömény jegyei nyitnak utóízfronton (ami nem is csoda annak fényében, hogy sűrűségben egy gyengébb évjáratú mézet hoz, kis túlzással élve), majd némi vasas mellékízzel zárul. Nem túl izgalmas sör, de magyar és búza, mégis meg lehet inni, amit önmagában is teljesítménynek tart a KK rosszabb napjaiban. A Szalont azért nem hozza, de jóval olcsóbb, és annak, aki kedveli a limonádé ízét, de nem akar kilógni a srácok közül uzsonnaidőben, tökéletes. Még egyéninek is fog hatni.

Alkoholtartalom: 5 V/V %

2008. 11. 09.