szerb világos sör
Nem a nemrégiben tárgyakt Laško az exjugoszláv extagköztársaságok söripara magyarországi előretörésének egyetlen jele: egy-két hónapja támad a boltokban a szerb Carlsberg Löwenbräu-koppintása, az idiótán béna nevű Lav is. Kék címke, oroszlán: koppintás, nem vitás. Ez persze nem biztos, hogy tudatos, sőt, ha olvasná a blogot a Carlsberg Int. valamelyik frontharcosa, valószínűleg vázolná is, hogy egy ősi szerb márkáról van szó, amit már a Karagyorgyevicsek is kedvencükként fogyasztottak, a kékhátterű oroszlán pedig a tüzes délszláv néplélek történelem előtti időkben gyökerező szimbóluma. Lehet, hogy így is van, dehát, ahogy mondani szokás, nem zörög a haraszt, ha. Ennél is kevésbé egyértelmű rejtély viszont, hogy hová próbálhatták sörünket a marketingesek pozícionálni, hiszen árban (ami valahol 100-150 Ft között volt) egyértelműen az Arany Ászok (vagy a Steffl)-légió körül, megjelenésben viszont a hazai Stella és az import Pilsner között egyensúlyoz, ami egy olcsó sörtől meglepő, egy szerb_és_olcsó sörtől viszont egyenesen bizarr, és hajlamos a közmondásbeli sörbloggert arra az elhamarkodott előfeltevésre vezetni, hogy a belbecs, hm, hiányosságait szándékozzák csak a befektetett dizájndínárok ellensúlyozni.
De ne siessünk ennyire a dolgok elébe, vessünk néhány óvatos pillantást inkább a hátcímke felé, megállapítva, a jegyzőkönyv kedvéért, hogy a Lav a német fétis szerint (ugye, hogy egy ilyen nevet nem lehet normálisan mondatba foglalni?), a víz-maláta-komló szentháromság szellemében készült, a címkén Čelarevónak, de szerbesebben - a hangulat kedvéért - inkább Челарево-nak becézett, magyarul pedig Dunacséb néven futó, kedvesen eklektikus etnikumú vajdasági városban, pontosabban az abban üzemelő sörgyárban - úgy tűnik, a Carlsberg, dacára, hogy már jó ideje nem gyártatja a söreit licencben Magyarországon, nem mer messzire menni a határtól. A dizájnt már javarészt kiveséztük, tűrhető megjelenés, nyakfólia, csupa prémiumkategória-kellék, dömpingáron. Ha mindezek után is többre vágyunk, ezért felnézünk az ajánlott, .yu-végződésű, helyi Carlsberg-honlapra, két vicces dolgot tapasztalhatunk: az egyik az, hogy egyből átirányítódik a gonosz, imperialista domain-kiterjesztés egy sokkal szerbebb .rs-verzióra; a másik pedig igazából nem vicc, hanem rejtély: ismeretlen okokból a teljes honlapbirodalom, en bloc, latin betűkkel van szedve, pedig a KK-nak eddig meggyőződése volt, hogy a görögkeleti délszlávok a cirill betűk hívei. De ha erre vetődik egy, a témában kiműveltebb rajongó, örömmel vennénk, ha leiskolázna minket.
Az első kortyok során, szégyen bár, de erősen ódzkodtunk még az első bekezdésben taglalt előítéletek beteljesedésétől, azonban az oroszlán megkönyörült rajtunk, és egy teljesen átlagos, kellemesen lagerszerű lagert találtunk az üvegben, lágyan komlós zárással és folyamatosan erős, fő térszervező elemként funkcionáló, tökátlagos malátássággal, ahol az átlagosságot természetesen nem a magyar sörök átlagára, hanem a minimálisan elvárható optimumra értjük. Semmilyen érdekes meglepetést, nagy élményt nem hordoz, korrekt ivósör, amit - ha már az Eggert legutóbb a Kinizsihez hasonlítottuk - talán a Soproni 1895 vajdasági megfelelőjeként jegyezhetünk meg, amit csak azért értékelünk fél ponttal lejjebb, mert azóta kiműveltebbek és kritikusabbak lettünk.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2008. 11. 24.
