belga félbarna ale
Bár nagyszerű, hogy van egyáltalán, ettől még nem lesz végtelen a magyarországi ünnepibelgasör-kínálat, a kispalackos kiszerelés például összesen három márkában merül ki, ennek megfelelően a mai az utolsó epizód szezonális minisorozatunkból, melynek főszereplője pedig a legviccesebb palackú belga sörbrand, a Delirium karácsonyi verziója. A Deliriumot pedig, legalábbis naív feltételezésünk szerint, mindenki ismeri, aki valaha járt már a GRoby Premiummal ekvivalens, vagy annál feljebb sorolható boltban: az övék azok a sörök, amik kőpalackhatásúra vannak festve (pedig szimpla barna üveg, de ez csak a kupak helyén fog látszani), és egy rózsaszín elefánt főszerepel a címkéiken, típustól függő, változatos installációkban.
A Christmason például éppen korcsolyázik, mikulássapkában és csíkos sálban, a háttérben egy másik hasonszőrű elefánt pedig léghajóként lebegve vontat kosarában egy Pére Noëlt. Bár blogunk vonzódik a tökéletesen értelmetlen, random dolgokhoz, a Delirium-címkék így is mindig új és új oldalaikkal tudnak meglepni benünket - hogy Önök is átéljék a varázst, linkeljük a Nocturnum, a Tremens, és az őshonos Christmas címkéjét is, bizonyítékul. A maga kedvesen pszichedelikus varázsán kívül a piros nyakfólia hivatott az ünnepi jelleget hangúlyozni sörünkön, a sálas elefánt után már szinte hangsúlytalanul, összességében viszont garantált sikerrel. Ahhoz viszont, hogy eldöntsük, kívülről nagyon erős a Delirium, még nem kell érte kifizetnünk a szabatos öt-hatszáz forintot, mivel ezt azonban már megtettük, célszerű lesz igazolnunk a dolgot a beltartalom felmagasztalásával is, különben a végén még baleknak éreznénk magunkat.
A DC illata meglepően könnyeden gyümölcsös, alig némi alkoholos felhanggal - ízében sem a szaloncukorral teherbe ejtett Bocq Christmas-modellt követi, sőt, még tegnapi Scaldisunkon is túltesz, savanykás, játékos testét nem váltja fel, csupán csipkézi a malátás-karamelles édes jegyek csokra, aromájában nyomokban szárított dohány jelenik meg, alkoholtartalmát pedig szinte nem is érezni (pedig nem kimondottan vékony), ízében ilyesformán csont nélkül illeszkedik a címke által megszabott perfekcionista-nihilista ellentmondáspárhoz. Úgy válik nagyszerű karácsonyi sörré, hogy közben szinte nincs is benne egyértelműen karácsonykombatibilis ízjegy; ennek dacára könnyedén el tudjuk képzelni, amint sokadmagunkkal Delirium Christmast iszunk egy nagy, mézeskaláccsal és szaloncukrokkal teli asztal körül, a bővebb család sminkvigyor-körének karácsonysokadnapi terrorja elől menekülve. Ha esetleg Önök is vágynak hasonló kiskapukra, jövőre legyenek előrelátóak, és még az ünnepek előtt ruházzanak be egy tucat üvegre a város néhány viszonteladójának valamelyikénél, aztán hadd szóljon a diverzancia.
Alkoholtartalom: 10 V/V %
2008. 12. 25.