német szűretlen füstölt búzasör

Tegnap volt épp két hónapja, hogy a Magyar Posta, nagyobb meglepetésünkre, épségben továbbította blogunk Hangya szövetkezetének első közös rendelését, a Schlenkerla füstölt alap-, búza- és baksörét; így a nagyszerű jubileum alkalmából itt az ideje, hogy csapra verjük a három változat minden valószínűség szerint legfurcsábbikát. A sörmaláta füstölése ugyanis tagadhatatlanul obskurus ötlet úgy általában is, de mégiscsak könnyebb egy märzen vagy egy bak telt ízéhez társítani, mint egy - általában élénk, savanykás és könnyű - búzasöréhez. A végeredményre ennek megfelelően blogunk is borzasztó kíváncsiak vár, immáron két hónapja ugyan, dehát ez történik, ha a felelőtlen sörbarát mindenféle különlegességgel összevásárolja magát, aztán pedig nincs ideje cikket írni.

Weizenünk megjelenésése alapvetően az ősszel már megismert Märzen hű másolata, különbség - az evidens feliratokon túl - a színkódban van csupán, ami, némileg meglepő módon, egy sajátosan élénkre sikerült zöld árnyalattal pótolja a Märzen sötétbarnáját, elsőre meglehetősen érdekes összhatást eredményezve az ezredforduló előtti középkoriéttermes étlapokat idéző stílusú alapdizájnnal. Sörünk várhatóan kevésbé lesz füstös, mint márkatársai, ugyanis a búzamaláta nem, csak az árpa kerül gyártásakor faszén fölé, állítja a kellemesen Arial-dominanciájú hátcímke, az igazság pedig hamarosan kiderül.

Sörünk tisztességes búzasörhöz méltóan habzik, mellette kellően szűretlenül zavaros, így egyelőre csak a szokatlanul barna szín és a mellé társuló bizarr szénszag ébreszthet gyanakvást az egyszeri fogyasztóban; aki annál dekoratívabb hátraszaltót fog ugrani, amikor bele is kótol a Rauchweizenbe. Az első, könnyfakasztó kortyok ugyanis a kultúrsokk jegyében telnek szép, békés egymásutánban, köszönhetően az egyszerre támadó savanykás, megszokott búzaasör-alaphangnak és a mellé társuló fanyar, börzsönyi mészégetőket, esetleg még savanyodott túrót idéző aromájú füstfelharmonikusoknak. Ez utóbbi hamar háttérbe szorul és csak a szájpadlásunk mélyén továbbélő emlékként asszisztál a máskülönben átlagos - bár a korábbi ízcsata nyomán csak kissé tompán érzékelt - citrus- és gabonaprofilú búzasörös ízjegyek mellé. Értékelni meglehetősen nehéz, ugyanis a nyitókombináció extrém szokatlansága kezdetben inkább a hányinger felé sodorta nagyszerű tesztgárdánkat, dacára, hogy semmi rossz nincs benne, a kultúrsokk meg borzasztó gyenge kifogás egy olyan nép termékével szemben, amely nagyjából ezer éve meglehetősen élénk kultúrkapcsolatban van velünk, így erre hívatkozva igazán mégsem húzhatjuk le. Öncélúnak ugyan biztosan öncélú kompozíció - mégha helyiérdekű hagyomány is -, de sokkal kevésbé egydimenziós, mint a teljes karakterét pusztán a füstösségre felfűző Märzen volt; és minthogy összhatásra a Weizent sem sorolnánk a legtökéletesebbek közé, bár igencsak egyéni élmény, akkori értékelésünk bőven felvállalhatónak tűnik ez esetben is.

Alkoholtartalom: 5,2 V/V %

2009. 02. 24.