német világos sör
A tegnapi kamunémet Spaten után mára egy idehaza teljesen ismeretlen, viszont legalább echt schwarzwalder sört kerítünk sorra, a baden-württembergi Rothausból. Ilyen esetekben, mint azt legutóbb a Freibergisch esetén is írtuk, abban rejlik a posztszerzés legnagyobb kihívása, hogy egy kis, relatív távoli sörfőzde átlagos típusú söréről nem igazán adódik semmi írnivaló - dehát a KK-hoz hasonlóan lelkiismeretes, nagyszerű blogok még ebből is igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni. Ma ezt például egy kissé megalapozatlan és lapos izgalomimitációval akarjuk elérni (amelynek érdekében hónapokig tanulmányoztuk a Barátok közt és a Deadliest Catch dramaturgiáját). Ugyanis miután blogunk megpróbált utánanézni a Rothausnak a Ratebeeren, azt kellett lássuk, hogy a Pils igazából ugyanaz, mint a Tannen Zäpfle - így megerősítésként a gyári honlaphoz fordultunk, ahol a két típus mégiscsak külön-külön szerepel. Viszont az aloldalak szóról-szóra ugyanazt írják róluk, így végképp megzavarodtunk, és inkább a saját, ratebeeres előellenőrzéstől mentes értékelés útjára kényszerítettük klaviatúránkat. (Tényleg, tegye fel a kezét, akinek nincs szívdobogása ennyi elképesztő kalandtól. Majdnem mint egy Vágási Ferenc-akciójelenet, sőt.).
Örömmel kötözködnénk néhány mondat erejéig a Rothaus dizájnján is, és csak most sajnáljuk igazán a magyar közoktatás művészettörténeti vonatkozású hiányosságait, ugyanis így rendkívül nehezen tudjuk hová tenni azt a kicsit ikonstílusú, kicsit geometrikus beállítottságú délnémet Piroska-figurát, aki a maga paintes bonyolultságában kínál felénk a címkéről két korsó sört, ráadásul úgy, hogy az összhatás még csak nem is néz ki rosszul. A mellétett feliratok betűtípus-kavalkádja már inkább ront a képen, dehát minden nem lehet tökéletes, magyar házisörfőzők még igy is inkább csak nedvesebb álmaikban jutnának például hasonló eredményre, tisztelet a kivételnek.
Kitöltve halvány, szalmaszín test, múlékony habbal, továbbá az üveges pilseniek jellegzetesen jellegtelen, megfoghatatlan szagával. Íze, az eddig írtakhoz hasonlóan, egyúttal aggodalmainkat beteljesítő módon úgyszintén átlagos és semmitmondó: kellemes példánya típusa derékhadának, egyúttal nélkülöz bárminemű egyéni virtuozitást. A szokásos fogyasztási hőmérséklet jéghidegéből engedve íze mindazonáltal tisztul, percről perce élesebben rajzolódik ki a közepesen malátás, vastagon saazerkomlózott pilsner tipikus, bár talán kissé vasas ornamentikájú képe, amiből még a hasonlóan szokásos, blogunk számára egyszerre megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan puffasztottbúzás mellékíz sem hiányzik, ami rejtélyes módon szinte minden üveges pilseni sajátja, jelentősen rontva a csapolt változatok álomszerű tökéletességén. Kellemes ivósör, szól a gyakran alkalmazott ítélet, de külön ezért nem érdemes elutazni Baden-Württembergbe, ennél biztosan teremnek arrafelé izgalmasabb sörök is.
Alkoholtartalom: 5,1 V/V %
2010. 01. 22.
