amerikai porter
A coloradói Flying Dog Breweries-ről korában, a Raging Bitch-nél már írtunk, így most nem akarjuk megismételni az akkor produkált elvtelen, odaadó benyalást - noha fenntartjuk ezirányú álláspontunkat -, inkább röviden összefoglalnánk, miért is érdekesek annyira. Elsősorban a kiváló minőségű, egyben rendszerint egészen elvadult ötletek és megvalósítási módok mentén született söröknek köszönhető a dolog; viszont legalább ekkora szerep jut a főzde dizájnjának is, ami egyfelől pontosan tükrözi söreik fogyasztási hangulatát, másfelől pedig erős párhuzamba állíthatóak a szintén coloradói, a főzőmesterekkel baráti viszonyban állt Hunter S. Thompson (és Ralph Steadman) tevékenységének stílusával, akik íróként és illusztrátorként elsősorban a - mai sörünk nevét is adó - gonzo (újság)írás fő és lényegében kizárólagos letéteményeseiként tevékenykedtek. A fenti viszonyrendszer nyomán talán annyira nem volna eretnek dolog megpróbálkozni annak körülírásával, mit is jelent a 'gonzo' szó, de mivel a KK magát nem tartja kellően felkészült sajtóesztétának, inkább a Wikipedia vonatkozó linkjét ajánlja, ha valakit esetleg érdekel a bővebb háttér.
A Flying Dog Gonzo, stílusát tekintve, imperial porter. A sörtípus-elnevezések ugyan köztudottan olyanok, mint a modern zenei stíluskategóriák, annyit mégis leszűrhetünk a címkéből, hogy valami olyan felsőerjesztésű barna sörről van szó, ami alapvetően lágyabb ízű, mint a stout (azaz porter - nem mintha határozott válaszfalak lennének a két típus közt), ugyanakkor magasabb alkoholtartalmú (imperial), továbbá veszettül komlós is (mert Flying Dog). Ez utóbbiról sörünk adatlapja is meggyőzhet: a nemzetközi keserűségegység-skálán (IBU) 85-öt ér - ugyanitt újabb bizonyítékát láthatjuk a sörfőzde és a gonzóskodás további összefonódásainak is: "Gonzo Imperial Porter - A Tribute to Hunter S. Thompson". A címkét, mint az összes többit is, a fent már említett Ralph Steadman rajzolta, a rajta álló figura pedig erős hasonlóságokat mutat Thompson legismertebb könyvének főhősével. Más érdekesség az üvegen talán nincs is, érdemes továbblépnünk a kósolásra.
Sötétfekete test, barnás hab, továbbá tömény, vadító illat; benne alkohol, kávészagúvá pörkölt maláta és sok aszalt erdei gyümölcs. Sűrű, ivás közben selymesen felhabzó kortyok. Íze még a várthoz képest is komplexen brutális, egyszerre üt benne a porteres/stoutos száraz fanyarság, a mindezt meglepő hatékonysággal oldó, torokszorító erejű komló, valamint a határozott jelenlétű, izmos szeszhányad. Ezek összjátékából sorban jelentkeznek a kormos-tőzeges, nyomokban savanyúan gyümölcsös, valahol mélyen mégis édes ízjegyek, olyan élvezetes érzékszervi orgiát inspirálva, amit a KK eddig minden Flying Dog-élményénél ugyanazzal a kitörő lelkesedéssel tapasztalt, és ami terén most sem kellett csalódnia. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy a stout (amihez állítólagos portersége ellenére a Gonzo is összetéveszthetően közel áll) kifejezetten nem kedvelt típusunk - a műfaji határok lendületes átlépése és a fékevesztett komlóhasználat mégis rendkívül élvezetes eredményt produkál. Egyszerűen nem tudunk nem tvshoposan zárni: próbálják ki Önök is, a Csakajósör.hu-nál jelen sorok írásakor még 59 üveggel van belőle.
Alkoholtartalom: 8,7 V/V %
2010. 05. 14.
