cseh barna sör
A KK sokkal többször iszik cseh sört (és több fajtát), mint ahogy az a blog alapján tűnhet. Erről mintha már írtunk volna valahol, de túl lusták vagyunk előkeresni, így linkelés helyett inkább egy újabb példánnyal bővítjük a sort. Nem épp a legizgalmasabb fajták közül, mint ahogy korábban sem, hiszen azokat általában nehéz még szakbolokban is fellelni; sokukat még csak nem is palackozzák. Ennek megfelelően a furcsa és/vagy különleges cseh tételeket jellemzően csapolva szoktuk csak próbálgatni, azokról viszont gonoszság lenne itt, üveges sörök garmadái között írni, hiszen csapolva köztudottan minden jobb.
A fenti bevezető dacára tulajdonképpen a barna Skalák is különleges, hiszen a sok tucat kisebbfajta, regionális cseh sörgyár egyikétől, a névadó északcseh Malý Rohozec-ben működő Rohozectől származik. A gyár termékei pedig még a relatív elterjedt kisgyáras másodvonal söreihez (pl. Primátor, Bernard, Svijany) képest is nehezen hozzáférhetőnek számítanak, szűk környezetükön és néhány elvadult távolabbi kocsmán kívül legfeljebb szaküzletekben fordulnak elő - a KK is a prágai Pivní Galerie-ben vette meg a maga példányát. Nem is tudunk a főzdéről túl sok mindent, legfeljebb hogy a 11%-os félbarnájuknak sajátosan dekadens címkéje van; illetve hogy nem tartják magukat túl szorosan a német sörtisztasági törvényhez: épp kóstolt barnájukban például a vízen, a malátán, a komlón és az élesztőn kívül még cukorral és színezékkel is találkozhatunk.
Egyikért sem rajongunk túlzottan, noha Csehországban valami miatt a cukor például kifejezetten népszerű alkotóeleme a söröknek, főleg a testesebbnek szántaknak. A Skalák tmavé esetében az illat mindenesetre még kifejezetten visszafogott, nem árulkodik semmi különösről vagy rendkívüliről. Az íz természetesen jóval informatívabbnak bizonyul: erősen komlózott, kormosra pörkölt, keserű profilú, telt barna sör, amit valamilyen érthetetlen (ám a fent említetteknek megfelelő) gondolatmenet nyomán cukorral próbáltak utóédesíteni. (Eredendően persze inkább az erjesztés végett kerülhetett be a pótanyag, de szemlátomást az ízt sem hagyta érintetlenül, így ezzel az apróbb pontatlansággal együtt is megemlékezünk inkább a tényről.) Ahogy melegszik, egyre jobban előtérbe tolul az édes, kissé a Dreher Bak bizonyos vonulataira emlékeztető íz, így - legalábbis a KK ízlése szerint - érdemesebb hidegen inni, amíg inkább a gégéig ható keserűség nyers és harmónikus ízei jutnak szóhoz. Kellemes sör, még cukorral együtt is (ami az utóízben hál'Istennek már jelentősen háttérbe szorul); esetleg a kissé túlzó szénsavasságát lehetne még felemlegetni, de felesleges, hiszen hibátlan alapjegyei révén minden gyengesége ellenére is szórakoztató példány marad.
Alkoholtartalom: 5,3 V/V %
2010. 07. 30.
