német barna baksör
Ha már időjárás tekintetében úgyis ilyen ocsmány esztendőt írunk, amiben a fagy, a szakadó eső, illetve a szélviharok csak alkalmanként csitulnak el, akkor viszont egyből perzselő forróság veszi át a helyüket, ráadásul most még csak nem is ez utóbbi a helyzet; nincs jobb ötletünk, mint hogy igyunk baksört. Valószínű, hogy még sörkóstolgató időszakunk elejéről származó beidegződés az erős, testes sörök preferálása (a dolog persze nem példátlan; a Ratebeer-en is mindenki felülpontozza az alkoholosabb példányokat), mindenesetre hűvös-esős időben rendkívül kellemes tevékenység telt ízvilágú, melengető erejű baksöröket kóstolni. Igaz, a KK is élt már át dicstelen kríziseket, amikor már megcsömörlött az alkoholharcos sörvilágban és próbált könnyű, de ízletes söröket keresni (ami egyébként igencsak nehéz sport), de most, hogy már vagy négy hónapja nem írtunk baksörökről, épp itt az ideje egy újabb példány bemutatásának.
Ez pedig a scheyerni kolostorsörfőzde barna bakja lesz, amit a márkát (és egyéb német söröket) egészen jó kínálattal lefedő, itt a blogon is gyakran emlegetett Sörspecialista.hu kínálatából eszközöltünk. A bajor baksörök ráadásul épp olyan témát jelentenek, amely terén a KK már észrevehető mennyiségű - publikált - tapasztalatot szedett össze; így viszonyíthatjuk pl. az obligát Paulaner Salvatorhoz, de az EKU 28-hoz, az Andechser barna duplabakjához, vagy a Weltenburger Asam Bock-jához is. Az más kérdés, hogy fejből már nem emlékszünk egyik említett ízvilágára sem túl részletesen, dehát az ember azért készít blogos kóstolási jegyzeteket, hogy ezzel pótolja mentális hiányosságait. A KK-nak ugyan ez nem sikerül minden cikkben, de ígérjük, igyekezni fogunk.
Kitöltve kellemesen mélybarna arccal fogadja a gyanútlan kostolót a Kloster-Doppelbock Dunkel, amihez a délnémet baksörök szokásos, élesztősen édes illata társul. A fentiek alapján leginkább egy édeskésen lekerekített, a Paulaner Salvatorra hasonlító sört vízionálnánk, a valóság egy kissé mégis megcáfol minket: ízre sörünk érzékelhetően komlósabbnak bizonyul az imént említett Salvatornál, még ha nem is kerül olyan messze annak selymes, viszkózus teltségétől. Kevésbé egyirányú ízharmóniájával mégis emlékeztet inkább a Weltenburger testvérsörére. Összefoglalva: az édes-vaskos kezdeti jegyek mellett jelentős hangsúlyt kap a - típusra kevésbé jellemző - komló is, majd a korty során az édes és kesernyés malátás jegyek, valamint az utóbbihoz társuló, továbbra is megmaradó komlós ízek jelentik az élmény gerincét. Utóízében meglepően hasonlít a sörgyárlátogatásokon kóstolható pörkölt árpamalátára, édes és gabonás. Érdemes kipróbálni, semmivel nem marad el a kategória eddig meghatározott élvonala mögött, még ha nem is gyökeresen új élmények szószólója - dehát ilyenek nem is a bajor baksörök konzervatív világában születnek, törődjünk bele.
Alkoholtartalom: 7,4 V/V %
2010. 09. 21.
