német füstölt sör
A múlt heti cikk után ma megint egy német sörrel hozakodunk elő, ezúttal viszont igyekszünk jobban figyelembe venni a zajló évszakot, és nem egy friss, nyárvégi komlószüretes kiadást, hanem egy (várhatóan) nehézkes ízvilágú, téli estékre való, bükkfán füstölt sört kerestünk elő. Valószínűleg senkit nem ér meglepetésként, hogy mint az itthoni németsör-kínálat zöme, a Veldensteiner Räucherl is a Sörspecialistánál érhető el - ugyan a KK még valamikor szeptemberben vehette, de ha minden igaz, még most is van belőle.
Az említett üzlet tevékenysége nyomán ugyan már több mint egy éve kaphatóak Magyarországon is a bambergi típusú füstölt sörök (mindenekelőtt a híres-hírhedt Schlenkerla), a fogalom valahogy mégsem látszik nagyon begyűrűzni a köztudatba. Ennek bizonyítéka többek közt az is, hogy még a saját tudatunkba sem épült túlzottan be időközben, hogy az imént említett Schlenkerla nem valamilyen bizarr kis zárvány, hanem bizony százával készülnek füstölt sörök, szerte a világon. Az első élmény, ami megbontotta ezt a szűklátókörű horizontot, annak a furcsa vegyesboltnak volt köszönhető, ami az Astoria közelében, egészen pontosan a Magyar utca és a Ferenczy utca sarkán áll, és rendszeresen tart néhány igazán furcsa osztrák és német sört (pl. a kólás-sárkánygyümölcsös ízesítésű Cab nevezetűt, vagy Ottakringer Bock-ot), és ahol egyszer csak egy alig lejárt szavatosságúRaschhofer Rauchbier került a szemünk elé. Nem nyújtott különösebb kulináris izgalmakat, de egyfelől legfekvés előtti sörnek mindenesetre kellemes volt, másfelől pedig eszünkbe juttatta azt, ami két éve, amikor még ismeretlen sörkedvelőkkel összeszerveződve rendeltünk Schlenkerlákat, még eszünkben volt: hogy a füstölt sör figyelemreméltó műfaj.
Innentől pedig már csak egy ugrás volt keríteni egy tisztességesebb klasszikus német füstölt sört, majd pár hónap pihentetés után belekóstolni. Illata a jól ismert, hagyományos Schlenkerla-vonulatot hozza, vaskos karavánsajt-emlékekkel; íze ellenben már más irányba indul: édes, majdhogynem barna Kozelbe hajló könnyű barnasör-alapokat itat át a korty végén intenzifikálódó bükkfafüst. Vékony testre, sajátos módon, csak a korai, melaszos jegyek utalnak, a komplett sörön már érződik az 5,4-es alkoholból valószínűsíthető 13 B° körüli test. Szinte könyörög némi fokhagymás oldalasért, legalább; csak házi szalámit találunk, de így is hálásan kiegészül - úgy tűnik, a rauchlager nem épp az a műfaj, aminek hasznára válik az ízvédő önmagában fogyasztás. Nem vágja olyan markáns lendülettel az asztalra a csizmát, mint pl. a Schlenkerla Weizen, vagy akár valamelyik kézműves füstölt-újraértelmezés, de így is kiegyensúlyozott és kellemes példája a műfajnak, főként némi - a ropi dimenzióján túlmutató - sörkorcsolyával.
Alkoholtartalom: 5,4 V/V %
2010. 12. 10.
