magyar ízesített barna baksör
Állítólag a kisüzemi/újhullámos sörfőzésnek világszerte sajátossága a keretek feszegetése, formabontó megoldások keresése. Úgy tűnik, ehhez tartja magát a kortárs magyar sörreneszánsz oszlopos zászlóvivője, a Békésszentandrási Serfőzde is - legújabb sörük nevéről legalábbis kevéssé tűnik valószínűnek, hogy bárki is egy áfonyás baksörre, sőt, úgy egyáltalán sörre asszociáljon. Pedig az. Ráadásul, noha az előző mondatban már lelőttük a poént, kifejezetten extravagáns fajta, amiről már látatlanban is feltételezhetjük, hogy követi a főzde eddigi, Black-Rose-okkal és meggyes sörökkel kövezett útját, hiszen sajátos keresztelésű főzetük akár még világrekord is lehet (még ha a legnemesebb guinnessrekordos hagyományokat követve csak egy verejtékesen lehatárolt mezőben is): könnyen elképzelhető, hogy Szent András Könnye néven fut pillanatnyilag A Világ Legerősebb Áfonyás Söre.
Ez pedig még akkor is hangzatos dolog, ha esetleg nem volna igaz, így külön öröm, hogy címkefronton is határozott fejlődési ívet fedezhetünk fel. A kétféle Korsó ugyebár még bőven a kisüzemi sztenderdek bűvöletében fogant; ezt a Black-Rose clipartos-wordartos dizájnja már legalább a kilencvenes évek közepe hangulatáig merészkedve követte. A Gold-Rose még csak a technikás aranyszín behozásával újított, a Meggyes Sör ellenben már egészen a fényképbeillesztésig jutott. És most, a Szent András Könnyével, a főzde elért egy már majdnem megfelelő dizájnig (ne feledjük, a magyar kisüzemek 99%-át már ez is magasról veri!): szép áfonyakék háttér, benne szolidan megbúvó gyümölcsfénykép. A főhelyre egy tűrhető, ám kissé értelmezhetetlen olajfestmény került, így ha a még mindig wordart-gyanús betűket is sikerülne újragondolni, még a magunkfajta igazi bunkóknak sem lehetne egy szava se.
A beltartalmat illetőleg már most sem lehet: kitöltve szinte tökéletesen átlátszatlan, éjsötét folyadék, mérsékelt szénsavval, bézs habbal és fojtott erejű gyümölcsös-malátás illattal. Íze nagyon sokrétű, nem is túl egyszerű kibogozni. Az első pillanatokban friss áfonyaízzel indul, ami mellé azonnal társul ugyan a - dextrózzal és karamellel súlyosbított - maláta, valamint némi komló is; de ez utóbbiak inkább csak nyomokban sejlenek fel, mintsem tartós ízfrontot nyitnának. Lecsengése gyümölcssavas ihletésű, kissé melegítve likőrjellegű és egyre töményebb áfonyaszörppé válik, a kilencszázaléknyi alkoholból pedig, alattomos módon, a teljes 0,33-as üveg elfogyasztása során sem érződik lényegében semmi. Legfeljebb utólag.
Furcsa sör, ugyanis egyfelől a vidám, vaskos alapokra helyezett áfonyaíz itatja magát, másfelől viszont egészében nézve némiképp baltával faragott képpé áll össze, afféle igazi rusztikus benyomásként. Megvan az a fajta sajátos, romlatlan bája, ami a kézműves magyartermékek jellegzetes sajátja: jól különböznek a tömegtermékek egységarcától, bírnak saját, erős karakterrel, szerethetőek; mégis inkább érzelmi, mintsem minőségi szempontok alapján magasztosulnak fel az ilyesmire fogékony, konzumeszképista fogyasztó számára (mint a KK). Viszont - véleményünk szerint - egyértelműen jobb, mint pl. a Pivo sörözőben árult Černá Hora-i Modrá luna, így boldogan ajánljuk mindenkinek, akiket vonzanak a különleges ízek, és szívesen szeretnek egy sört inkább a szívükkel, mint a nyelvükkel. (Ezt ne vegye halálosan komolyan senki, a Szent András Könnye tényleg finom. Csak furcsa.)
Alkoholtartalom: 9 V/V %
2011. 02. 11.