Nagy megtiszteltetés érte ma a KK-t: az elsők között tesztelhetjük a Békésszentandrási Serfőzde legújabb gyártmányát, a szupererős Pörölyt. Ugyan mióta úton-útfélen 10 V/V % körüli (és feletti) sörökbe botlik az ember, már kevésbé vagyunk fogékonyak a rekordvadászatra, mindenesetre az valószínűnek tűnik, hogy ennél erősebb magyar sört még nem nagyon főztek. Volt ugyan a nagykátai Bauernek egy Dracula nevű sokszoros bakja, de az csak 10,4-et kóstált - esetleg a rég kimúlt nagykanizsai Paracelsust említhetik még a régebbi keltezésű sörbarátok, ami ugyebár 22 Balling-fokos volt, tehát szintén esélyes a 10-11 alkoholszázalékra.

Régóta tudjuk már, persze, hogy az alkoholfetisizmus csak a kezdő sörbarátok, illetve a harcoló sörfőzdék számára nyújt érdemi élvezetet. Ettől függetlenül a KK őszintén kíváncsi, mire jutnak a békésszentandrásiak ezen a szinten, ami a hagyományos eszközökkel történő főzdei munkának már tagadhatatlanul a felső határait közelíti. Bár ha arra gondolunk, hogy a Pöröly csak 2,7 alkoholszázalékkal erősebb a Black-Rose-nál vagy a Szent András Könnyénél, akkor még bőven bizakodóak lehetünk. Főként hogy, miként a kóstolási vastörvény is tarja, nincs rossz sör, csak kevés alkohol (ami persze ostobán hangzik, noha valójában igaz, hiszen a magas ABV könnyen felhúzza a máskülönben abszolút hétköznapi példányokat, így legrosszabb esetben is csak egy unalmas, alkoholízű sört kaphatunk). Ez persze igazságtalan, dehát nincs mit tenni: egy közepesen sikerült erős sört még mindig sokkal érdekesebb élmény meginni, mint egy ugyanolyan szinten megvalósított sima lagert.

Illatában egyelőre nincs túlzottan rejtve a szesz, acetonba hajló párolgás társul a tompa malátaédes mellé. Színe mélyarany, túl sok szénsav természetesen nem maradt meg benne, így habja is elenyésző. Elsőre langyosan, 8-10 C° körül próbáljuk kóstolni, ekkor a kezdőkortyokat jelentékenyen édes alap (igen,  itt is került dextróz az árpamaláta mellé), kókuszos-égetettszeszes jegyek, valamint masszív, nyelvcsípegető alkohol jellemzi. A kísérletező hangulat jegyében (illetve mert a nagyon erős sörök nem mindig melegen érvényesülnek megfelelően) a második körre egy időre fagyasztóba rakjuk a Pörölyt - itt egy pillanatra értelmet kap a visszazárható söröskupak -, majd újrakóstoljuk. A fagyponthoz közelítés sörünk esetében nem okoz drámai változást, inkább csak afféle kozmetikai beavatkozásként funkcionál, amint illatából teljesen eltünteti az alkoholt, ízében pedig egyenrangúbb partnerévé teszi a feszesedő; a kókusz mellett immáron törökmogyorós, dobostortatetős és halványan baracklekváros vonásokat is felmutató hagyományosabbik ízvonulatnak.

Az alaptétel tehát ez alkalommal sem dőlt meg: az extrém erős sörök elsősorban az alkoholról szólnak, és csak másodsorban próbálják meg mindenféle trükkös ízvilággal elámítani a kóstolót. Ennek megfelelően a Pöröly is abszolút kellemesen fogyasztható, főleg 4-5 C° környékére behűtve (már amennyire ezt maghőmérő nélkül be tudjuk lőni), de nem lépi át a 10+ ászoksörök örök gátját és nem válik afféle barley wine-szerű, alanyi jogon nyelvet gyönyörködtető műalkotássá. Csupán egy kellemes, egzotikus és rendkívül erős különlegesség, amit érdemes egyszer-egyszer kipróbálni, fogékony társaságban főleg, de örök kedvenccé biztosan kisebb eséllyel érik, mint egyik-másik korábbi békésszentandrási főzet.

Alkoholtartalom: 11,7 V/V %

2012. 02. 23.