A csokoládés sörökről az ember valahogy automatikusan egy száraz, pörkölt malátától kesernyés stoutra, de maximum egy porterre gondol; pedig a valóság ennél sokkal szélesebb értelmezési horizontot szánt a kategóriának. Blogunk, jellemző módon, persze csak a klasszikus Young's Double Chocolate Stoutról írt eddig, annak dacára erősítve meg a sztereotípiát, hogy az offline világban kóstoltunk már más jellegű csokoládés söröket is. Ilyen volt például a portugál Sagres Chocolate Preta nevű gyűlöletes borzalom, amiről egy korábbi cikkben érintőlegesen már írtunk, és ami egy klasszikus barna ászoksörbe próbált benyomni valami ipari műcsokoládéízt. Meg persze van még rengeteg egyéb stílusú és minőségű csokoládés sör is, de egyelőre álljunk meg ennél a két visszatekintésnél.

Ma ugyanis egy szimpla (pontosabban 'old') ale-t kóstolunk, az Old Tom Strong Ale-ről ismert Robinsons sörfőzdétől, amibe egy állítólag igen neves brit csokoládémanufaktúra, a Simon Dunn közreműködésével kerül csokoládé, valamint - tőlük immáron minden bizonnyal függetlenül - Bourbon vanília. Mindezzel kapcsolatban ugyanakkor kénytelenek vagyunk a sör lírai hangvételű promó-leírására hagyatkozni, ugyanis az összetevők hagyományos, közép-európai értelemben vett felsorolása valahogy lemaradt a címkékről. Ez persze eddig még nem ad módot semmiféle elhamarkodott megállapítás levonására, hiszen annak idején a Young's Double Chocolate Stoutban is aroma képviselte csak a csokoládét (sőt, van egy erős gyanúnk, hogy természetes úton nem is igazán megoldható a csokoládé és a sör házasítása), mégis kellemes sör volt.

Marad hát a jól bevált kóstolás, mint Végső Fokmérő, így kitöltjük az Old Tomot immáron szokásossá vált, dombornyomott üvegből, amin csak a nagyobbfajta bélyegnyi címke tesz különbséget az alapváltozat Strong Ale-hez képest. Elsőre borostyánszín, mérsékelt hab és határozott csokoládésillatszer-karakter fogadja a KK-t, amiket az első kortyok során híg, mérsékelten karamellédes és olajosmagvas ale-alap vált; és amivel párhuzamosan szájpadlástájékon némi képzelt csokoládéíz támad. Ha ez utóbbira koncentrálunk, sajnálatos módon inkább csak a kakaóvajban, szójalecitinben és hasonlókban testet öltő műbbik fele érződik ki a képzeletbeli klasszikus csokoládétábláknak. Mindez ráadásul csak igen mérsékelten lép interakcióba az alapul szolgáló ale eredendő karakterével, mivel ez a fent leírt csokoládé-utánérzés csak erősen hunyorítva tud kezdeni valamit a karamellmalátába hajló ízekkel, így elsősorban csak ellebeg minden felett, de nem ad hozzá érdemben semmit az élményhez. Hidegen értelmetlen inni, melegítve pedig, amellett, hogy természetesen jobban kinyílik, már az alkohol is észlelhetően kilóg belőle, pedig olyan végtelenül azért nem erős sör.

Ugyanakkor, ellentétben a kezdetekben említett portugál megoldással, gond nélkül fogyasztható, alapvetően tisztességes ale némi felesleges, de inkább csak érdektelen, mintsem zavaró ízesítéssel, így túlzottan nem kell félnünk tőle. Igaz, pillanatnyilag alkalom sem igen mutatkozik rá: korábban a Csakajósörben és a British Store-ban is kapható volt, de most épp mindkét helyen kifújni látszik.

Alkoholtartalom: 6 V/V %

2012. 03. 06.