Sri Lanka-i stout
A legutóbbi cikkünknek megfelelően maradunk továbbra is az ázsiai egzotikussör-vonalon, de azért ez alkalommal jóval érdemesebb tételt vizsgálunk meg, mint a múltkori Murree's Millennium Brew. A Lion Stout a nemzetközi sörrajongó-piac két érdekesen eltérő trendjének metszetét alkotja: egyfelől közismert trópusi sör, és mint ilyen, a látványosságsöröket turistaemlékekre bazírozva kínálni próbáló sörboltoknál ez a Sri Lanka-i mintasör - mint amilyen Indiából a Cobra, Törökországból az Efes, Görögországból a Mythos, és így tovább. Másfelől viszont része annak a nemzetközi sörvilág azon halmazának is, amit a valóban elismert sörökre vadászni próbáló sörbarátok számára állítottak össze sok könyvben az internet előtti időkben - mint a Pilsner Urquell, a Żywiec Porter, vagy épp a Paulaner Salvator. Nem túl meglepő módon ez utóbbi csoport lényegében kizárólag Európából és az Egyesült Államokból rekrutálódik, ennek megfelelően az, hogy egy trópusi sör egyszerre legyen közismert és elismert, kifejezetten ritka. A Lion Stout mindenesetre pont ilyen - a Ratebeeren 99 pontja van, és e pillanatban 1605 értékelése, úgy, hogy a főzde második legértékeltebb söréről már csak 287-en nyilvánítottak véleményt.
Sörünk maga egy úgynevezett foreign extra stout, tömören egy olyan pörkölt karakterű, sötét ale, amiket - elsősorban a volt brit gyarmatokra szánva - relatív erősre (azaz tartósra) főztek. Ennek fényében nem különösebben meglepő, hogy a típus elsősorban olyan országokban élő hagyomány ma is, mint Jamaika, Kamerun vagy Szingapúr. Legismertebb képviselője valószínűleg mégis ír, a Guinness Foreign Extra Stout, amit a KK egyszer próbált is vásárolni a Népszínház utcai afrikai boltban, de arra az átlátszó kifogásra hivatkozva nem kapott, miszerint az épp ott tartózkodó eladó nem tudja használni a pénztárgépet. Mindegy, most nagyjából bepótolhatjuk az elmaradást.
Kitöltve keményen fekete, átlátszatlan stout fogadja a kóstolót, tekintélyes vastagságú, okkerből világosbarnába hajló habpaplannal fedve. Illata cukrozott kakaópor, tompán dohos háttérrel. Íze elsőre sós karamella, majd további kakaópor, szépre maszkolt konyakmeggyes zárással (a Cherry Queen-féle megoldásnál tehát jóval elegánsabban), markáns melaszos-cukros háttérrel megtámogatva. A korty végén némi komló nyílik meg, és bár az ízprofil nem végtelenül bonyolult, az eddig felvázolt ízek mégis kellemes, kielégítő változatossággal rétegződnek a teljes kóstolás során. Kortyérzete selymes, de apró, szúrós buborékokkal tagolt, így nem válik túlzottan ragadóssá, noha erre egyébként mutat némi hajlamot a Lion Stout. Intenzív, egész pályás élmény, de megterhelővé nem túlzott bonyolultsága, legfeljebb intenzitása és ereje révén képes válni. Édes hangulata távolról hasonlóvá teszi a fent már futólag hivatkozott Paulaner Salvatorhoz, de természetesen egyfelől sokkal britebb, másfelől sokkal gyarmatibb hangulatban.2013. 08. 26.
