magyar világos búzasör
Még július közepén szervezett a békésszentandrási – egy ideje a tagadhatatlanul elegánsabb Szent András nevet viselő – sörfőzde egy sörbemutatót, ahol meglepetés volt, konkrétan mi lesz a bemutatás tárgya, és csak annyit tudhatott a publikum, hogy a főzésben a helyi szakmai erőn kívül a 2014-es házifőző-Grand Champion-címe óta számtalan saját és koprodukciós sörrel is megjelenő Kelemen Ottó is részt vesz. Ennyiből még tulajdonképpen bármire asszociálhattunk, a barley wine-tól a dampfbierig. Igazából még az sem szűkíthette volna sokkal az elképzeléseinket, amit magán a bemutatón említett a tulajdonos Bukovinszky Béla, arról, hogy a Szent András-söröknél bizonyos ízlésbeli tojástánc szükséges. Ennek lényege nem túl bonyolult: olyan sörökre van szükség, amiket a főzde két piacán, a békési kiskocsmákban és a pesti belvárosban ugyanúgy megvesznek. De ami miatt ez önmagában mégsem segített sokat abban, hogy előre be tudjuk lőni a meglepetéssör típusát, az az, hogy a szabályhoz mindig tartoznak kivételek – alkalmi, kisszériás főzetként jóval vadabb stílusok is lehetségesek, mint például a nem sokkal korábban készült Vári Nővérek nevű american pale ale is példázta.
Mindegy, a bemutatón kiderült, hogy most nem alkalmi sörről van szó, hanem valami olyanról, amivel többször is találkozhatunk még a jövőben, azaz különösebb extremitások nem jöhetnek szóba: egy szűretlen, világos bajor búzasör készült, Napkincs néven. Alább az utólagos, üveges kóstolás tapasztalatait gyűjtjük össze, de különösebb eltérés egyébként nem mutatkozott a csapolthoz képest, már amennyire a KK vissza tud emlékezni két héttel korábbra.
A Napkincs elsőként feltűnő fő sajátossága a tökéletesen banános-fenolos bajorbúzasör-illat, amit morzsányi alkoholosság is kiegészít, de inkább csak melegebb állapotában. Íze telt, kiegyensúlyozott, gabonás karakterrel kezd, a korty elején mandarinos citrusossággal, majd búzaszemes, halvány édességgel, amit hamar követ a záró, kissé szegfűszeges, de közben továbbra is (immáron illóolajosan) citrusos friss savanykásság, majd a végén némi halovány, kellemesen lágy záróhangsúlyt adó komló. Lecsengését a bajor búzasörök megszokott, kicsit pincés hangulatú szén-dioxidos szájérzete uralja, komplex utóízzel, amiben a gabonás édesség, a limehéjas citrusosság és az egyre halványodó fenolosság egyaránt szerepet kap, megkapó összhangban és szeplőtelenségben.
Gyakorlatilag kikezdhetetlen, friss és jól csúszó bajor búza, aminek maximum a morzsányit ezoterikus nevébe lehetne belekötni, mert tartalmilag igazából nem lehet – a Szilvás mellett számunkra eddig ez a békésszentandrásiak másik telitalálata.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2015. 08. 02.
