magyar ízesített világos búzasör
Ma is csomagot kaptunk, sörrel – de ez alkalommal nem a Feltörekvő Projektcég, hanem a Befutott Kisüzem küldött nekünk az új termékéből kóstolót. Persze legalább ekkora különbség, hogy míg a Budapest Sörről a csomag érkezése előtt nagyjából semmit nem tudtunk, addig a Szent András Sörfőzdét jó ideje ismerjük, sok sörüket szeretjük is (még ha nem is mindegyiket). A gyümölcsös söreikkel pedig általában abszolút elégedettek szoktunk lenni, főleg a könnyebb fajtákkal, leginkább azért, mert sikerrel ötvözik úgy a lagersöralapot a gyümölcssűrítménnyel, hogy a végeredmény harmonikus is legyen, ne csak alibiből frissítő, mint a nagyüzemi ekvivalensek esetében.
Tovább emeli a reményeinket, hogy a tavaly bemutatott békésszentandrási búzasör, a Napkincs, kifejezetten remek volt, a legjobb magyar búzasörök közé soroltuk – így talán megalapozottan bízhatunk benne, hogy a szexi gyümölcsös sör és a szexi búzasör nászából valami igazán trú gyümölcsös búzasör kerekedett. Persze épp az efféle felfokozott várakozások esetén eshetünk a legalaposabban pofára, de erre csak egy ellenszert ismerünk: a minél gyorsabb kóstolást.
Kitöltve pont az fogad, mint amit vártunk: mályvás beütésű mélyrózsaszínt test halványrózsaszín habbal, épp mint egy sűrűbb málnaszörp esetében. A hab viszonylag terebélyes és tartós (mégiscsak búzasör!), a test egészen opálos, szűretlen. Illatában kissé furcsán keveredik a bajor búzasörök enyhén banánészteres, enyhén pincedohos illata a málna szúrósan savanykás, hátán kellemesen komlós jegyeivel. Ízét masszívan dominálja a málna, jóval inkább a pirosgyümölcsös savanykásság, mintsem a szirupos édesség jegyében. A búzasöralap a háttérben marad, épp csak érződik – a komló ellenben, akárcsak az illatnál, ízben is nagyon szépen, élvezetesen simul be a málnásságba, jóval markánsabb, mint egy átlagos gyümölcsös sörnél. Az egyetlen problémát az a sajátosan üres, kissé abonettes íz jelenti, ami valamiért rendszeresen megjelenik a gyümölcssűrítménnyel készülő sörökben (biztos valamilyen fruktózmaradék), de egyáltalán nem simul be a többi íz közé, a kóstolás teljes időtartama alatt kilóg. Bár a KK úgy emlékszik, hogy ugyanezt a Szilvás kóstolásakor is érezte, de csak palackból – tehát könnyen lehet, csapon most is kevésbé érezhető.
Ettől függetlenül a Málnás Búza alapvetően élvezetes, igazán nyárias hangulatú, frissítő sör, a gejlség legcsekélyebb jele nélkül (olyannyira, hogy talán van, akinek még túl intenzíven bogyósgyümölcsös is), erős rokonságot mutatva a Floris-féle belga gyümölcsösbúza-iskolával. (Már persze a bajoros búzasörélesztő időnként kiérezhető tipikus vonásait leszámítva.) A komló bátor használata és tökéletes integrálása példaértékű, így igazából a málnasűrítmény sorjamentes beillesztése az egyetlen hiányosság, ami elválasztja a tökélytől.
És zárásként pár szó a dizájnról: abszolút követi a sok vargabetű után kiforrott békésszentandrási egyenarculatot, legalábbis annak egyszerűbb, gyümölcssörös ágát; azaz szép. Az ajánlott fogyasztási hőmérséklet dicséretes módon szerepel, míg az IBU-érték (amire a KK most pl. kifejezetten kíváncsi) annak dacára sem, hogy egy csomó szentandrási sörön rajta van. Mondjuk amíg a legtöbb kisüzemi sörfőző szinte semmit nem ír a söréről a címkére, addig ezt is meg kell becsülni. A kupak egyszínű fekete, pedig a beérett-kiforrott szentandrási dizájnhoz akár már illhetne is egy saját nyomat. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk – tudjuk jól: itthon valamiért semelyik kisüzem nem csinál ilyet.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2016. 04. 26.
