máltai ízesített stout
Vannak olyan sörök, amikkel (pontosabban:amiknek a hírével) még a sörtörténeti őskorban, a Kontár Komlókutató blog kezdetei körül találkoztunk, és akkor valamiért nagyon fontosnak és izgalmasnak tűntek. Az efféle sörök megismerésében pedig különösen jelentős szerepet játszott Michael Jackson (a brit szakíró) ötszázsörös könyve, amiben egyrészt ismert klasszikusok, másrészt korai – mármint az internetalapú sörforradalmat megelőző – különlegességek, harmadrészt pedig egészen obskúrus dolgok szerepeltek.
A máltai milk stoutok, amiket Jackson a Farsons példáján keresztül mutatott be, például egész tipikusan az utolsó kategóriába tartoztak, hiszen magyar szemmel a milk stout eleve valami egészen bizarr jelenség. Eleve egy klasszikusan angol stílus alapjaira épül, ami Magyarországon nem bír különösebb hagyománnyal, ráadásul még tejcukor is van benne, amit a sörélesztő nem bont el, így aztán valamilyen pörkölt alapú, de édeskés, kicsit gyógytápsörszerű végeredményt szül. Aztán persze az elmúlt tíz évben futottunk össze azért milk stoutokkal, például a coloradói Left Hand-félével, de a kíváncsiságunk valahol folyamatosan a korai olvasmányemlékeink között szereplő klasszikus, kicsit gyarmati ízű máltai verzió körül csapongott. Főleg hogy Máltára valahogy azóta sem sikerült eljutnunk.
Mint ahogy most sem, de legalább egy kedvesen segítőkész rokonunk épp arra járt, és felajánlotta, hogy hoz, így végre pontot tehetünk az évtizedes önadósságunk végére.
Sűrű, alig tükrös test, mélybarna, vörösen tükröződő színnel. A pörkölt árpát a világosbarna, nem túl tartós, de relatív sűrű hab jelzi; illata tompa, leginkább füstösen égett és tejcsokoládésan édeskés jegyekre épül. A korty a típusjellegzetességeknek megfelelően vékony, talán a barna Kozelnél is hígabb, de egyszersmind valamivel markánsabb is. Karamellesen édes és sűrített-tejesen fülledt (némi savanykás utóíz is ugyanerre a laktózvonatra száll fel később), meg persze a körülményekhez képest markánsan pörölt is. Közepes szénsav, ami teljesen idegennek hat, minden pohárlerakáskor úgy pezseg fel, mint egy adag Sprite, teljesen szénsavmentesen jóval természetesebben nézne ki.
Kellemes, érdektelen és különleges, tipikusan olyan dolognak hat, ami be van ágyazva egy helyi szokásvilágba, viszi a lendülete, és bár nem különösebben izgalmas, de nem is bántó, így a funkcióját tökéletesen betölti. Magyarországon talán a Dreher Bak az egyetlen ilyen kategóriájú sör, ami egyébként nem is rossz párhuzam, mert nagyon távolról, szemhunyorítva valóban hasonló ízvilágú, mint a Farsons. Csak háromszor erősebb.
Alkoholtartalom: 3,8 V/V %
2016. 07. 07.