HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • klagenfurtjeno: nahát bazmeg, ha ezt előbb látom, akkor előbb bontok sört, hogy végre eltakarodtatok a netről. (2024.03.15. 15:30) Itt a vége
  • klagenfurtjeno: @Eltiltott Vélemény: idd ki anyádból a húgyot, mert neked meg az való. (2024.03.15. 15:29) Rizmajer-Hopfanatic Pils Of Simcoe
  • klagenfurtjeno: ez a fajta újságírás már akkor is szar volt, mikor nem volt szar. (2023.12.31. 18:54) Rocky Cellar
  • klagenfurtjeno: mitet szerettél volna mondani ezzel a cikkel, hogy kifelyeezzed végre önmagatodat? hogy ízlik a lá... (2023.06.17. 20:58) Borsodi Bivaly
  • -kk-: @Zsolt Huszti: szerintem nem velem vitatkozol ¯\_​(ツ)_/¯ (2020.07.21. 14:59) Lőrinci Havanna

Címkék

ale (129) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (136) békésszentandrás (22) belarusz (1) belga (27) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (51) crnagorc (1) cseh (77) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (34) félbarna (73) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (12) gluténmentes (1) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (94) hárompont (71) holland (7) horvát (3) ilzer (4) ipa (28) ír (2) ízesített (63) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (51) kétpont (47) kisüzemi (104) kőbánya (19) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (7) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) macedón (1) magyar (171) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (42) négypont (113) német (67) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (59) pakisztáni (1) pécs (17) porter (22) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (17) spanyol (2) stout (21) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (281) vörös (26) Címkefelhő

Mad Scientist Puppet Master

2017.02.02. 22:29 -kk-

magyar ale

mad_scientist_puppet_master.jpg

Egy ideje kvázi-kötelező eleme minden olyan posztunknak, ami magyar kisüzemi sörről szól, hogy siránkozzunk egy kicsit azon, mennyire átláthatatlan lett a kínálat, és hogy annyi a főzde, hogy azt lehetetlenség követni nemhogy a gerillafőzőket, de még a fizikailag létező üzemeket illetően is. Ami persze alapvetően önfelmentésről szól, mondván, ekkora áradatban persze hogy nem tudunk minden főzdétől kóstolni és cikket írni, azaz teljesen megalapozottan engedhetjük el azt a korábban létezett fantáziát, hogy a Kontár Komlókutató blogról bárki is teljességközeli képet nyerhet a magyar sörök világáról. Mindebben van persze némi igazságalap, hiszen tényleg elég esélytelen abszolút naprakésznek lenni, de azért van pár olyan pont, ahol óhatatlanul felfeslik a gyámoltalan kis önhazugságunk, és világossá válik, hogy leginkább csak lusták vagyunk. Az egyik ilyen pont az, hogy az utóbbi egy-két évben indult, és a blogon soha meg nem jelent főzdék (és gerillák) egy része elég hamar az egyértelmű trendszetterek közé került, olyan megkerülhetetlen tényezőkként, amik alapjaiban megszabják azt, hogy milyen spektrumon érdemes gondolkozni erről a teljes magyar nemmultis sörvilágról. Ezek egyike a Mad Scientist, a Maglódi úti Főzdepark négy lakója közül – ha minden igaz – a másodikként nyitott; mint neve és arculata egyaránt jelzi, telekszomszédaihoz hasonlóan teljes mértékig az újhullámos, nemzetközi igazodású craftbeerkultúra művelője.

Attól persze, hogy a blogon semmit nem írtunk róluk, még kóstoltuk jó pár sörüket, épp innen tudhatjuk, hogy valóban a megkerülhetetlen új szereplők egyike: a Jam52, a Smooth Hoperator vagy épp a Liquid Cocaine mind olyan sörök, amikért egyáltalán nem nehéz rajongani. Már csak azért is, mert eddigi szerény kóstolási tapasztalataink alapján a Mad Scientist egyelőre sikerrel képviseli a kisüzemi főzdék azt a nem túl népes táborát, amelyben megbízható a minőség, nem futni bele találomra főzött, sorjás receptekbe, és úgy általában hozza azt a fajta professzionalitást, ami alól a kézművesség mint jelző számtalan esetben szokott amolyan aduászszerű felmentésként szolgálni.

Mindenesetre nem akartunk olyan sörről írni, amivel kapcsolatban valamilyen korábbi pozitív kóstolási élmény már befolyásolná a szigorú, minuciózus értékítéletünket, ezért aztán egy olyan sört választottunk tesztelésre, amiről korábban még csak nem is hallottunk. Ez a Puppet Master névre hallgató amerikai vörös ale lett, kitöltve masszívan sűrű, vörösesbarna testtel, rajta sűrű, közepesen tartós, halványbézs habbal, valamint egyszerre szárazan komlós és rágógumisan égetettcukros illattal.

Olyan sör, aminek a szájérzete annyira sajátos, hogy magától értetődő módon előzi meg az ízekkel kapcsolatos észrevételeket: intenzíven szénsavas, közben pedig markánsan élesztős (mármint annyira, amiről – egyben áttérve az ízekre – kicsit a tömbös budafoki fajta is az ember eszébe jut). Az első kortyok fanyaran égetettcukros és kenyeresen malátás hangulatúak, amit csak a harmónia erejéig harsány – tehát a szubkultúrán belül visszafogottnak nyilvánítható – módon egészít ki az amerikai hangulatú komló, inkább kortyvégi, fenyősen letapadó keserűség képében érvényesülve.

A kóstolás előrehaladásával viszont még ez a közepes erősséggel jelentkező komlózás is halványul: tekintve, hogy a vörös sörök általában inkább a skála visszafogott oldalán foglalnak helyet, dicséretes, hogy a M.S. nem esik a halálra komlózás szakállszőrtálcán kínálkozó csapdájába – ugyanakkor ez a fajta hűség meg is őrzi a Puppet Mastert abban a relatív ingerszegény ketrecben, amiben a vörös ale-ek sok más hasonló típussal (pl. a kölschsel vagy a märzennel) együtt a hopheaddominanciájú nemzetközi sörízlés fókuszpontjain kívül rekednek. A kóstolási élményt ekkor már inkább szárazon-leerjedten, diósan (de még inkább kesudiót idézően) malátás, gondolatnyit dohos, kerek kortyok viszik tovább, amikben a komló már távolról sem tör semmiféle markáns szerepre. Az átlagjóska vörös ale-ekhez képest elsősorban a komplex, szokatlanul rétegzett olajosmag–égetettcukor–melanoidin hármas által fémjelezett malátaalap jelent megkülönböztető vonásokat, a háttérben alkalmasint altbieres húrokat is megpendítve.

Nem a világ legjobb vörös söre, de szép és komplex tétel, amiben csak némi kortyvégi diacetiles felhangon tud megakadni az, aki érzékeny rá. Sajátos értéke, hogy míg a kóstolás elején élénkebb komlózás még az amerikai irányt képviseli, addig a későbbiekre már jóval malátaközpontúbb, mondhatni európaibb az ízélmény. Viszont semmiképp ne hűtőhidegen kóstoljuk, 16-18 °C felett sokkal jobban érvényesül a szofisztikáltsága.

Alkoholtartalom: 6,2 V/V %

2017. 02. 02.

4p.GIF

6 komment · 1 trackback

Címkék: magyar vörös ale félbarna kisüzemi négypont

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr512178222

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Inni, vagy nem inni 2017.02.06. 09:48:17

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. Olyan hírdömpinggel indult a hét, hogy a Heti sajtó teljessége a tét, egy dolog a gyűjtés, másik az olvasás, inni meg ki fog, ha a monitorba meredsz folyton folyvást? Hétszentség'17/5 2017. 01....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hallójárat 2017.02.06. 22:42:54

Vajon a diacetil is a megbízható minőség része lehet? Pont ugyan így kortyvégire reprodukálják minden egyes főzéskor?

-kk- 2017.02.07. 07:28:20

@hallójárat: Nem a főzetek közti belső szórást értettem megbízhatóság alatt (egyszeri kóstolás alapján ezt nehéz is lenne megállapitani) hanem azt, hogy magyar viszonylatban eddig minden általam kóstolt sörük legalábbis kellemes volt.

hallójárat 2017.02.07. 08:46:30

@-kk-: világos, csak szőröztem kicsit :)
Az mindenesetre így is meglep, hogy a sorok közül kiolvasva nem egy nagy szám ez a sör, ráadásként ízhibás is, mégis 4/5

-kk- 2017.02.07. 09:44:37

@hallójárat: Inkább úgy fogalmaznék, hogy maga a stílus bír korlátos lehetőségekkel: egy visszafogottabb vörös ale eleve nem tud túl nagyot villantani, és úgy gondoltam, ezt érdemes az értékelés során is figyelembe venni. A diacetilt nem érzem olyan nagy ízhibának, hiszen a vörös/félbarna ale-ek egy tekintélyes hányadában fajtajelleg, így még ha a BJCP "american red IPA"-definíciójában nincs is ott, mindenesetre megvan az a keret, ami miatt nem tűnik különösebben zavarónak. (Kivéve persze azokat - ahogy írtam - akik kifejezetten érzékenyek a diacetilre.)

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2017.02.08. 07:52:17

Valamit kellene kezdenem a szakállammal, lehet, hogy a szakállszőrtálca a megoldás. De az eszköznek mi köze a halálra komlózáshoz?

-kk- 2017.02.08. 08:36:54

@Árpa Jankó: ja csak hogy a hipszterszakáll a craft breweryk sztereotíp sörfőződivatja, legfőbbképp Amerikában :)
süti beállítások módosítása