szlovák világos sör
Folytatódik a KK szezonális szlovák programhete, melynek kereteiben ma egy jóval bárdolatlanabbnak tűnő pályaművel, az ógyallai illetőségű Gemerrel ismerkedhetünk meg, ami önmagában képzavar, tekintve, hogy Ógyalla (Hurbanovo néven) Komárom mellett van, a névadó Gömör, mint vármegye, viszont szűk 200 kilométerrel keletebbre, Rimaszombat környékén nyugszik. Persze az ilyen kis tévedések nem sokat szoktak számítani azon kategóriában, amit megjelenése alapján, illetve 3,1 térfogatszázalékos erősségével, azaz azon jellemzők szerint, amik a Gemerre mind igazak, itthon a Tesco-sorok végén, egymásra pakolt rekeszekben keresnénk, ötvenkilenc forintért, de ne feledjük: a Gemert nem itthon kaptuk, lehetnek még mások a játékszabályok. Ennek eldöntésére a kóstolás látszik a legkézenfekvőbb útnak, mint mindig.
Nagy meglepetésünkre olyan vészesen azért nem rossz, inkább a jó értelemben vett (nyugati szláv területeken jelentős hagyományokkal bíró) könnyed sörök családjába osztatná magát első benyomásra, amin sajnos jelentősen ront az érzés, amit utóíz helyett hagy hátra, és leginkább egy, a szájüregünkben vészes gyorsasággal terjedő penészfolt benyomását kelti. Tehát külsőre az itthoni műsöröknek, belülről pedig az itthoni szar minőségű valódi söröknek felel meg, Kőbányai, például; remek illusztráció a mégcsak nem is világszínvonalú szlovák, illetve a magyar termelés közötti színvonalkülönbségre. Vagyis nem, ez nem is termelési színvonal, inkább fogyasztói igény kérdése lehet, kedvenc északi szomszédainknál elképzelhető, hogy el sem lehetne adni a Nádor-féle sörmutáció-csoport mókás kis tagjait. Így jár az az ország, amit a pilseni hazájával csomagol unióba a világpolitika; illetve így jár az, amelyiket nem.
Alkoholtartalom: 3,1 V/V %
2007. 08. 23.