ötféle cseh világos sör

Új cikkünk némi magyarázatra szorul, amit a legegyszerűbb valószínűleg az elejétől kezdeni: Budapesten kivételes rendezvény került május 12-15. között megrendezésre; a Cseh Sörfesztivál, ami a maga módján gyaníthatóan egyedülálló módon (szemben például a tavaly nyáron a Nagycsarnokban rendezett, sörszempontból  különösen impotens Cseh Napokkal, ha valaki netán emlékene rá) egy csomó ismert és kevésbé ismert csehországi sörgyárat hozott a Városháza parkba. Bővebb leírásért érdemes a linkelt Sörlap-cikket végigolvasni, ami blogunk szempontjából releváns, az annyi, hogy amikor péntek este a KK kilátogatott, a végeláthatatlan sorokon kívül elsősorban sok futólag ismert és jó pár ismeretlen márkával találkozott, így, engedve kultúrmissziója kényszerének, igyekezett minél többet be is szerezni közülük. Így jutott el bő negyven perc várakozás révén a Nova Paka-i sörgyár standjához is, ahol a borzalmasan jó csapolt barnán (ami rejtély, mi volt, nagy eséllyel a Podkrkonošský speciál tmavý) kívül a polcon nyugvó ötelemes sörösüveg-kompozíció keltette fel az érdeklődését, ám vételi ajánlatára azt a választ kapta, hogy azok csak kiállítási példányok - ám ekkor isteni csoda révén a pultos megszánta az Önök kedvenc sörblogját és odaadta az ominózus öt palackot.

A májust hosszú, restanciákkal terhelt hónapok követték, így a Cseh Sörfesztiválon beszerzett tízféle sör a hűtőben várta sorsa jobbra fordulását, amikor is egyszer csak a KK is ráébredt, hogy a sörök szavatossága nem végtelen, így formabontó, egyedi lépésre szánta el magát, és reformer lendületel végigkóstolta a fent bőven említett gyár megszerzett típusait, melyek természetesen nem merítik ki a teljes kínálatot; a Granát, az idézett PST és a Hemp Valley Beer kényszerűen kimaradt. A bekerülő ötös viszont többé-kevésbé fedi az üzem világoskínálatát, fokozatosan erősödve a 4,0 és a 7,0 V/V % között (egyébként a tizenkettes betűkkel szedett néven és a címkeháttér-árnyalat különbségein túl ez a sörről lehetségesen alkotható benyomásaink elsődleges forrása is, a dizájn ugyanis mindenhol ugyanaz a házisörös egyencímkében merül ki - pedig Nova Paka nem új, és annyira nem is kicsi sörgyár).

Brouček - A logikai sorrenhez továbbra is hűen a leggyengébb típussal íratkozunk be a Nova Paka-i sörvilágba, mégpedig igen emlékezetes módon: a két hónapja egy helyben álló félliteres üveg kibontva kapásból kitör, ami a) romlottságot, b) utóerjedést jelent, és tekintettel az alacsony alkoholfok által jó eséllyel indikált alacsony extrakttartalomra, a KK hajlamos az első opciót feltételezni. Áldozatkészsége okán mégis belekóstol, ami cáfolja a koncepciót, és egy meglepően mély borostyánszínű, végtelenül illatos sört mutat be, amit teljesen olyan érzés inni, mintha épp most csapolták volna valahol egy vidéki cseh városban, ezerliteres tartályból. Áthatja a jellegzetesen friss, széndioxidos malátagőz-illúzió, mellette pedig könnyed, mégis vaskosan komlós íz kísér, aminek a házisörös bukolikus tökélyét csak a kicsit céltalan, de enyhe vasas-földes utóíz bontja meg.

4 V/V %

Kryštof - Második sörünk nem sokban látszik különbözőnek az elsőtől, ennek megfelelően kitöréssel hangszerelt nyitásában is hasonul hozzá, mégis eltérő karaktert hordoz az ízvilága: jóval inkább a pilseni iskola követője, a haraphatóan erősen komlózott aroma kiemeli a szinte nem is létező alkoholkülönbséget kettejük között. A Prazdroj-utánérzés a halványan olajos kézműves felhang nélkül pedig akár teljes is lehetne. Akárcsak a Brouček, meglehetősen sötét színű, talán egy árnyalattal kevésbé, de ez a jellemző annyira konstans marad a későbbi söröknél is, hogy nincs tovább értelme hangsúlyozni: a világos Novopacké sörök borostyánszínáek, és kész. Illata viszont nem kimondottan karakteres, így zárásul inkább sűrűsége kelt meglepetést, ami lévén erősen telt benyomást keltő,  határozottan ritkának tűnik egy elméletileg ilyen könnyű sörnél. Mindenesetre jól áll.

4,3 V/V %

Kumburák - A harmadik lépcső már egyértelműen az általában prémiumként emlegetett, 5% körülre alkoholozott kategória lakója, kissé archaikus kifejezéssel 'export lager'. Akárcsak a megelőzőek, a Kumburák is friss, élesztős karakterű sör, mintha csak az erjesztőkádból inhalálnánk; vagy mintha pasztőrözetlenek és szűretlenek lennének, dacára, hogy pasztőrözöttek és szűrtek. Ízében viszont szembefordul a Krýstoffal és - bár szintén rendkívül erőteljesen komlós, mint a jelek szerint mindegyikük - pilseni helyett valóban a megjósolt exportsör-érzést erősíti telt, kicsit édeskés élével. Kissé olyan, mintha a Brouček erősebb kiadása lenne. Íze felől mondhatnánk akár, hogy félbarna, ha nem lenne mindegyik valójában is borostyánszínű és nem szerepelne mindegyiken ennek dacára a 'světlé pivo' felirat. Az élesztő itt viszont már kezd túlzásba esni, és lehet, hogy csak a már feltételett utóérés miatt, de kissé túl aktívan dominálja az összképet.

5,3 V/V %

Podkrkonošský speciál - Negyedik sörünk nevével tarolhat leginkább, ami szabad fordításban a szélsőségesen béna 'Különlegesség az Óriás-hegység lábaitól' kifejezéssel lehetne illethető, ezen kívül pedig sejthetően azzal, hogy a Kumburákhoz képest határozott lépést tesz az erőssörök rejtélyes világába. Ennek jegyében illatai szinte nincsenek, és bár már enyhülő erővel robban ki a palackból nyitáskor, alapvetően hozza a hazai stílusjegyeket: hatalmas - és házias - élesztőíz, és mindenekelőtt mindent átszövő, végtelen, virtuóz komlóíz, minden eddigiek legjobbja, elfoglalva az összes elő-, fő- és utóízt, szélessávon. Egyebekben a Kumburák erősített verziója szerepében tetszeleg, ilyesformán pedig a komló formai megvalósításán túl nem mutat kifejezetten egyéni vagy innovatív teljesítményt.

6,3 V/V %

Valdštejn - Utolsó, legerősebb sörünk, amit valószínűleg világos bakként is lehetne aposztrofálni (bár ez rejtély marad), már kissé vonalasnak tűnik az előzmények ismeretében, bár persze az sem kizárt, hogy csupán a KK perceptivitását tompította az eddigiekben elfogyasztott két és fél liter folyadék, illetve a benne pihenő öt pálinkányi alkohol. Mindenesetre, bár valóban erőt mutat a kumburákos-podkrkonošskyspeciálos ízvilág nyomán, itt-ott mégis felfeslik a kompozíció szövezete és kivillan a mögötte önmagával játszó nyers alkoholíz - mégha a már megszokottá váló élesztős-komlós-friss ízalap el is viszi a hátán egy egészen tűrhető színvonalra.

7 V/V %

2008. 06. 30.