szlovák világos sör

A legutóbbi alkalomhoz hasonlóan ma is egy nemmultis szlovák sörgyár teszi tiszteletét blogunkon, a pozsonyi Stein, azonos nevű sörének tizenkettesebbik kiadásával. Mindenekelőtt fontos életrajzi adalék, hogy a KK először a pozsonyi buszpályaudvaron találkozott a Steinnel, továbbindulásra várva, és már a másfeledik kortynál biztossá vált benne az érzés, amit már az üveg megjelenése is erősen hangsúlyozott, nevesül hogy kidobott pénz volt a kb. tizenkét korona, amit a trafikos kért az üvegért cserébe. Ez az atavisztikus ellenszenv akkor sem változott, amikor egy budapesti kisboltban látta viszont régi ismerősét, immáron a váci BrandMix Kft. közreműködésében (érdemes megnézni a honlapjukat), viszont semmivel sem megnyerőbb külsővel; viszont eldöntötté tette: a Steinnek szerepelnie kell.

A pozsonyi sörgyár egyébként meglepően széles termékskálával dolgozik, ami mellett még az is javíthatja a Stein kezdőpozícióit, hogy legutóbb jó eséllyel a tízest sikerült kikapni, ami biztos a rosszabbik. Ráadásul, a KK őszinte meglepetésére, nem is nyersfémkupak zárja a bénasör-stílusú címkével ékesített szabványüveget, hanem sajátmárkás, logóval, névvel, szlogennel. Ez persze még messze-messze kevés az üdvösséghez, hiszen mint azt például Budapesten is jól tudják, dizájnnal (márha nem túlzás a megjelenés-evolúció ezen korai fázisára et a szót használni) könnyű parasztvakítani, ráadásul a minőségi összetevőkkel és a gondos gyártással ellentétben csak egyszeri beruházást igényel, egyszerűen minden menedzser álma.

Ez a belbeccsel és a fogyasztókkal összefüggésben már jóval kevésbé mondható el, a közepesen jellegtelen illatot az Urpiner és a Kőbányai keresztezésének vízióját idéző, felharmonikusokkal tarkított semmilyenség követi. Ez közelebbről azt fedi, hogy a Stein első kortyainak nincs íze, majd amint épp lenyelnénk, megjelenik egy egyre intenzívebbé váló, valahol a limópor és az urpineresen gyümölcsös élesztőíz között mozgó vidám, játékos vonal, ami még élvezhető is, majd a szintén gyenge utóízből kibontakozó lágy komlósság hajtogat papírkoronát az ízélmény tetejére - és itt a papírkorona egy sokrétegű allegóriaként értelmezendő, minthogy egy nem túl jellegzetes és nem túl gasztroélményszerű sörben idéződnek fel alapvetően finom és virtuóz ízjegyek, de mivel a saját értelmezési keretük alapvetően sivár, nem tudnak megfelelően érvényesülni, ilyesformán szinte a semmibe vesznek. Persze az is lehet, hogy van egy sörkémiai szaküzlet valahol Szlovákiában, ahol gyümölcsös élesztőízű palackmosó adalékot árulnak, és épp ezt használja az Urpin és a Stein is, de mivel ez jóval kevésbé látszik valószínűnek, mint a fenti, primér magyarázat, marad a verdikt a Steinről: jó lehetőségek, tökéletesen semennyire kihasználva, amik ezért aztán végül ki sem emelik a sört az alsó-átlagos mezőny egyhangú végtelenjéből.

Alkoholtartalom: 4,4 V/V %

2008. 09. 09.