HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • dr. dodó: Megörültem az új posztnak, de elég hervasztó lett a végkicsengése. :( (2019.09.13. 07:08) Pécsi Tavaszi Sör
  • -kk-: @CsabaCBG: nem, mi vagyunk lusták :( (2019.09.09. 22:25) Dreher Félbarna Hidegkomlós
  • -kk-: @lilakutyak: ezért jó a szakirodalom!!! (2019.06.05. 14:16) Liefmans Glühkriek
  • promontor: @Borbíró Andris: Csatlakozom a "Primator szkepticisták" táborához. Nekem a Stout nagy kedvencem, a... (2019.05.29. 08:37) Klenot 12° světlý ležák nefiltrovaný
  • nikkeltrafo: Köszönöm! Persze így összehasonlítható termék nélkül, csak az emlékekre hagyatkozva már nem könnyű... (2019.05.23. 07:16) Kapsreiter Landbier Hell

Címkék

ale (129) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (135) békésszentandrás (22) belarusz (1) belga (27) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (51) crnagorc (1) cseh (77) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (33) félbarna (73) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (11) gluténmentes (1) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (92) hárompont (70) holland (7) horvát (3) ilzer (4) ipa (28) ír (2) ízesített (63) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (50) kétpont (47) kisüzemi (103) kőbánya (19) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (7) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) macedón (1) magyar (169) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (42) négypont (113) német (66) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (59) pakisztáni (1) pécs (17) porter (21) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (16) spanyol (2) stout (21) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (280) vörös (26) Címkefelhő

Puls Tume Lager

2008.09.18. 19:07 -kk-

észt barna sör


Mai szeánszán a KK végképp eltér az ésszerűen megismerhető sörök kijelölte útról, és mindent megtesz azért, hogy kedves olvasóiban a személyes felfedezés iránti vágy felkeltésének csíráját is megölje. Ebben nagyban segíti dílere, aki most épp a távoli, ködös Észtországból lepte meg néhány érdekes sörrel, például a Pulsszal. Dacára azonban, hogy a kevés magyarral rokon, valamint saját írásbeliséggel és sörgyártással rendelkező nyelvterület egyikéről van szó, a KK mégsem ért semmit az üveg hátulján díszelgő felkonfszövegből, így abban remélkedik, hogy az internet majd old bántó tudáshiányán, de a közismerten fejlett balti e-társadalmiság dacára is csalódnia kell a céges honlap egynyelvűsége láttán.

Ránézésre mindenesetre leginkább a skandináv vonal tűnik a legnagyobb hatásúnak, dizájn terén legalábbis, belülről meg úgysem fog kiderülni, minthogy blogunknak ezidáig nem volt szerencséje mondjuk finn vagy norvég sörökhöz. Ennek megfelelően a felfedezés öröme vezeti sörnyitónkat, mely érzés utóbb kicsit elbizonytalanodik: a Puls illata, bár nem nevezhető rossznak, meglehetősen besorolhatatlan – de vakmerőségünket gyorsan helyreállítja a nyakcímkén sorjázó kilenc stilizált aranyérem, mind északi városok nevével és XIX. század második feli évszámokkal erősítve. Ez marketingszempontból teljesen logikus, hiszen jól hangzik, mégsincs semmilyen köze akár a mához, akár a megkérdőjelezhetőséghez.

Ízben mindettől függetlenül meglepően és meghatóan jól teljesít a Puls, amin ugyan egy kicsit ront az utóízben bújkáló enyhén émelyítő puffasztottkukorica-aroma, mivel azonban vagy nincs összetevőlista a címkén (vagy van, de a KK nem jön rá, hogy melyik random észt szókupac) az, nem derül ki, hogy ez mennyire a kukoricadara felelőtlen használatának, illetve mennyire a főzés egy véletlen eredményének a műve – és igazából mindegy is, mert a fő ízvonulat önmagában kellően meggyőző a pozitív világlátáshoz: a nyelvmelengetően malátás-karamellás enyhe kezdőíz halvány diós olajossággal párosul, az említett disszonanciától eltekintve hosszú és kellemesen édeskés barnasörös lecsengéssel búcsúzva. Érdekes egzotikum, de hogy a keretes szerkezet jegyében visszatérjünk a hétköznapi hozzáférhetetlenség témájához, igazából nem elviselhetetlen veszteség nem kóstolni meg soha. Sajátos, kicsit bukolikus értelmezése a közép-európai barnasörfogalomnak, dehát itteni szemmel nézve az északi dolgok legtöbbje sajátos, gondoljunk csak az Ikea-foodshopok kínálatára, például.

Alkoholtartalom: 5 V/V %

2008. 09. 18.

 

1 komment

Címkék: barna észt háromésfélpont

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr62670318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jozsefbiro · http://jozsefbiro.blog.hu 2008.12.03. 22:32:27

Azt írod, "...blogunknak ezidáig nem volt szerencséje mondjuk finn vagy norvég sörökhöz."

A norvég sörökről nem tudok nyilatkozni, de a finnekről igen: a blognak az a szerencséje, hogy nem volt eddig szerencséje finn sörökhöz. A finnországba vetődő sörbarátnak meg az a szerencséje, hogy mostanában már lehet import söröket kapni nagy választékban, pl. a csehek elég jól rámozdultak a finn piacra (Kozel, Pilsner, Krusovice, stb.).

Ha létezik még a balti beszerzési forrás, akkor az észt Saku márkát ajánlanám, az emlékeim szerint finom (környékbeli viszonylatban mindenképp).