cseh barna sör
A KK régen, amikor még kisebb volt a messiáskomplexusa, igyekezett mindenféle újdonságot minél hamarabb megosztani szeretett olvasóival, hogy egyfajta hírcsatornaként is iránytűje lehessen az elszánt sörbarátoknak - ez a múlté, mióta erősen túlvállaló beszerzéseink nyomán rendszeresen tíz-húsz palackos várólistából dolgozunk. Ennek eredménye az a kihagyott ziccer is, ami a közkedvelt és közismert barna Budvar itthoni megjelenése kapcsán hagytunk ki, amikor másfél hónapja megláttuk az albertfalvai Auchanban, hogy van, majd aztán egészen mostanáig nem írtunk róla. De hogy kijelentő módban is erősítsük a hír hírjellegét: Magyarországon immáron lehet Budweiser Dark Lagert kapni, nullaharminchármas kiszerelésben; elől angol, hátul német címkével.
Az eddigiekből valószínűleg ez nem derült ki, de blogunknak igazából annyira nem szíve csücske a Budweiser; egyrészt azért, mert ismerünk jobb cseh barnákat is, másrészt mert általában finnyásak vagyunk minden túlhypeolt dologra, márpedig a České Budějovice-i sörgyár majdnem akkora gasztonómiai toposz, mint a Pilsner Urquell - és az is a párhuzamot erősíti, hogy ez a két cseh üzem az, amelyik a nyelvi konformizmus jegyében a saját, autentikus nevét átváltotta egy nyugatbarátabb németes verzióra is (ugyebár Plzeňský Prazdroj -> Pilsner Urquell és Budějovický Budvar -> Budweiser Budvar), elvonatkoztatva minden olyasmitől, hogy a Monarchiában hogy hívták a várost, kilencven éve, mert ez pár németen kívül valószínűleg nem sok embert hoz lázba - igaz, Amerikában nem is így, hanem Czechvar néven futtatják, de azt is csak az American Buddal való röhejes jogvita miatt.
A dizájn hozza a fentiekben már oly bőven kifogásolt 'ez-a-cseh-exportsör-amit-vehetünk-a-nagybátyánknak-karácsonyra-ha-tudjuk-hogy-szereti-a-sört' életérzést, illetve az ehhez kapcsolódó ún. kommersz sznobizmust, a nem különleges termékhez társítani próbált különlegességérzetet, ami pedig egyébként annyira elterjedt marketing-alapfogás, hogy szinte immunisak vagyunk rá; és itt is valószínűleg csak amiatt zavar, mert egy egyébként valóban kiemelkedő termékkategóriát (jó cseh sörök) mos össze a közepesen jó mainstreammel. De a valósi sörblogíró elszánt és kiegyensúlyozott, így az elkövetkező kóstolást fenti (a móka kedvéért egyébként is enyhén túlszínezett) előítéleteinktől mentesen hajtjuk természetesen végre, ahogy a csillag megy az égen.
Nemhiába írtuk azonban a fentieket már többszöri személyes tapasztalatszerzések birtokában (merthogy még a gyárban is ittunk friss barna Budvart, bizony), most is megmutatkozik, hogy sörünk nem a virtuóz, egyéni cseh iskola követője, inkább egy közepesen karakteres pilseni barna inkarnációja, amiben olajos-komlós, halványan porteres, de összességében viszonylag lapos ízek nyitnak, hogy később egyre erőteljesebb komlós kiteljesedés zárja a képet. Szép, felhangmentes, de fantáziátlan ízek, amelyek a valóban meggyőző utóízen kívül egy az egyben felejthetőek. Ha nem lenne kulturálisan aggályos dolog, kiválóan lehetne reggeli müzli mellé propagálni, ízben abszolút illik bármilyen puffasztott vagy natúr mag mellé. Mivel ez mégsincs a világ legnagyobb részén szokásban, kapásból nem tudnánk más kézenfekvő alkalmazási területet találni a Tmavý Ležáknak, ahogy eredetileg hívják. Időnkét nyugodtan vegyünk egyet, hiszen a különféle értelmetlen sörbuzi toposzok egyikeként mégiscsak illik képben lenni a második-harmadik legismertebb cseh sörgyár trendjeivel, de készüljünk rá, hogy leginkább a habja fog lekötni: véletlenül megfelelőnek választott pohárral olyan játékokat képes produkálni, amit az üveges Velvetek legfeljebb csak álmodni mernek.
Alkoholtartalom: 4,7 V/V %
2008. 11. 11.
