cseh világos sör
Az amatőr sörblogírás nehézségi fokán köztudottan sokat dob, hogy a KK-hoz hasonló, mérsékelt íráskészségű teremtményeknek időnként eltűnik minden ihletük és nincs kedvük írni semmiről. Ez önmagában nem is túl nagy baj, a blog nem atom-tengeralattjáró, ott és úgy parkolhatunk le vele, ahogyan csak tetszik - problémát akkor kezd okozni, amikor az embernek mindemellett van a hűtőjében egy csomó érdekes és nehezen beszerzehető sör, mert olyankor hiába nem ír postokat, akkor sincs szíve meginni azokat csak úgy, saját szórakoztatásra. Ez egyrészt irracionális hiúságból, másrészt az alkoholizmus rémképével szembeni harcból fakadóan van így, ugyanis a saját szakállra fogyasztás jellemzően egyedül kell zajljon, hiszen együveges adatokat nem jó osztozással eltünteni. A maihoz hasonlóan szar idő, mellé a friss kullancsencephalitis-oltás barátian vállbénító kisugárzása viszont történetesen épp a fent részletezett passzivitás felé rugdalják a KK-t, aki így, a szintén fent írt okokból, egy borzasztóan különleges különlegességgel veszi fel a harcot az apátiával szemben.
Ez pedig a rakovníki sörfőzde 555. évfordulós félbarnája lesz, egyenesen a prágai Pivovarský klubból importálva. Sörünk igencsak komolyan veszi a különlegességbizniszt, címkéjét - a kissé kísérteties arany-fekete-vörös figurán és a vámpírfilmszerű főcímen túl - egy határozottan klerikosznob beütésű körfelirat díszíti, az "Unus papa Romae, unus portus Anconae, una turris Cremonae, una ceres Raconae". Fordításának bemásolásától inkább megkímélnénk mindenkit, az értelmezéshez az utolsú tag is elég valószínűleg; az "egy sör Rakovníkból". Ennek a szövegnek minden bizonnyal van valamilyen bővebb, utalásértékű háttértörténete is, mi azonban nem tudunk róla, így inkább Önöket bíztatjuk az oknyomozásra, márha.
A Bakalář-márkavonal pillanatnyilag legerősebb söre egyből legalább annyira belopja magát a szívünkbe kinyitáskor, mint Demszky Gábor egy tíz évvel ezelőtti Fehér Karácsonyon a közönségnek, de az 555 esetében nem a bántó plasztikmosoly, hanem a kitörésszerűen kizúduló túlnyomásos sörhab garantálja az önfeledt szórakozást, aminek eredményeként a palack térfogatának körülbelül harmada a KK-munkaállomás központi területein folyik szét. Ha sörgyárosok lennénk, biztos nem ezt a módszert vennénk elő imázsépítésre. Íze már sokkal alkalmasabbnak tűnik ugyanezen célra, az - immáron erősen szénsavdeficites - testet masszív, malátás-karamelles, édes karakterek határozzák meg, melyek mellett inkább csak torokban érezni a relatív magas alkoholtartalmat és az azzal járó mérsékelt konyakmeggy-utánérzést. Kellemes, harmonikus - néhol fügés, mézes felhangokkal tarkított, némi komlóval záródó - összképéből igazából valóban csak a már elpazarolt szénsav hiányzik érdemben, máskülönben meggyőző, a cukorszármazék - olajosmag-vonalról származó aromákat tucatszám (a karamellmaláta záróegyenlegét tekintve még talán esetenként túlzottan is) felvonultatni képes, trükkös sör, amit érdemes megkóstolni, már amennyiben véletlenül valahol találkoznak vele - ez utóbbihoz ezúton is sok sikert kívánunk.
Alkoholtartalom: 7 V/V %
2009. 06. 06.