HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • -kk-: @ungert: császár, köszi! (2018.08.10. 11:49) Topvar Premium 12%
  • -kk-: @klagenfurtjeno: Bár személy szerint csak igen minimálisan értek vele egyet, de azt hiszem, értem,... (2018.08.04. 22:41) Rizmajer-Hopfanatic Pils Of Simcoe
  • -kk-: @dr. dodó: én nem próbáltam, valaki? (2018.07.22. 17:46) Továrenská 10°
  • bbazs74: Minden csak megítélés kérdése. Az általam korábban kóstolt Borsodi sörökhöz képest a Mester valame... (2018.07.15. 14:12) Borsodi Mester
  • dr. dodó: Jaj, nem is feléd irányuló kritika akart lenni, csak pont ennél a sörnél bukott ki belőlem. Értelm... (2018.06.30. 11:26) Reketye De Molen Collab

Címkék

ale (121) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (133) békésszentandrás (21) belarusz (1) belga (25) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (50) crnagorc (1) cseh (75) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (33) félbarna (69) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (11) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (88) hárompont (67) holland (7) horvát (2) ilzer (4) ipa (27) ír (2) ízesített (60) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (45) kétpont (47) kisüzemi (100) kőbánya (17) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (6) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) magyar (158) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (40) négypont (110) német (66) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (58) pakisztáni (1) pécs (12) porter (21) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (15) spanyol (2) stout (20) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (267) vörös (24) Címkefelhő

Left Hand Imperial Stout

2010.01.03. 18:35 -kk-

amerikai stout


Bár ez a tegnapelőtti és az azelőtti cikkekben foglalt nyavajgás nyomán valószínűleg egy mániás rajongónkat sem éri újdonságképpen, azért ma is előrebocsátjuk, meg vagyunk fázva. Ehhez képest, meglepő módon, a december harmincegyedikén fogyasztott Bauer Dracula nyomán nemhogy romlott, inkább javult a közérzetünk, amit önhatalmúan magas alkoholtartalmának tulajdonítunk, így ma is egy épp olyan erős, csak sokezer kilométerrel nyugatabbra főzött sörrel próbáljuk kúrálni lassan unalmassá váló meghűlésünket.

A coloradói Left Hand abban is minden bizonnyal hasonlít a nagykátai Draculára, hogy nagyjából ugyanannyi ember ismerheti az országban őket, és egyaránt a sörkóstolás vadregényes oldalához tartoznak - bár ebben a szegmensben a Bauer azért már erős előnybe kerül, hiszen a Left Hand stoutját a Csakajósörnél mégiscsak lehet boltban kapni, néhány egyéb amerikai különlegességgel egyetemben, míg a Bauernek van egy kocsmája a Tápió mentén, és slussz. Ehhez képest a Left Hand már majdhogynem kommersz, bruhh. Külcsíny tekintetében mindenesetre érthetetlen volna, miért pont ez a legdrágább a Rákóczi úti sörbolt ötféle amerikai söre közül: csúnya betűk, valamiféle rejtélyes, nyugatihippiesített, főként nonfiguratív, eredendően orientálisnak szánhatott minta, sárkánnyal, furcsa - és szintúgy ronda - színekkel. Pedig a többi sörük egész jól néz ki - noha a kissé amatőr sugalmú rombusz-alapalakzat nagyjából minden modelljükön szerepel, azt általában valamilyen mókásabb/fantáziadúsabb/emészthetőbb figuráció és színvilág gazdagítja. Persze ilyen sört az ember nem azért vesz, hogy utána elmenjen vele a Moholy-Nagyra szakvéleményt kérni, mi is csak időhúzásként foglalkozunk vele ennyit - a tegnapelőttel ellentétben ma nem amiatt, mintha túl közhelyesnek éreznénk napi sörünket, épp ellenkezőleg: az imperial stout olyan műfaj, amit egyrészt még soha nem próbált kontinentális söröket felülreprezentáló blogunk; másrészt pedig része a Nagy Angolszász Söretimológiai Rendszernek, amit mi vajmi kevéssé látunk át.

Azért megpróbáljuk: Németországtól nyugatra, a felsőerjesztés univerzumában, három alapvető sörtípusról hallani gyakrabban - az ale-ről, a porterről és a stoutról. Ezek közül az első szinte bármi lehet, míg az utóbbi kettő műfaji szempontból erősebben kötött; a stout speciel olyan - jellemzően fekete - felsőerjesztésű sör, ami egyrészt műfaját tekintve határozottan (és gyakorta kibogozhatatlanul) össze van kötve a porterrel, másrészt a különböző történeti aspektusokon túl (mint hogy a 'stout' szó pl. a 'strong' szinonimája volt egy időben) a jelenidő mainstream értelmezésében egyfajta száraz, tőzeges ízű vonulatot képvisel, épp mint legemblematikusabb képviselője, az ír Guinness. Ilyen ízvilágú sörből világszerte meglepően sokfélét főznek (mint a - kissé rendhagyó - cseh Primátor és Kelt), a nyelvtapasztó, fakéregszerű ízvilág azonban sosem volt blogunk kifejezett kedvence. Épp ezért érdekes végre egy imperial stoutot kósolnunk, ugyanis az, mint típus, a XVIII. századi, az orosz cári udvarba irányuló brit sörexportból eredeztethető, amikoris a fent leírt stoutnak egy jóval testesebb, alkoholosabb verzióját kezdték a szigetvilág kiválasztott sörfőzői kihajóztatni - a módosított receptúrával gátolva a rakomány befagyását - így, kis szerencsével, ma a KK olyan stoutot kóstolhat, ami még ízlik is neki, épp mint a porterek szoktak.

Nos, a Left Hand Imperial Stout erősen indít: színre mint a nyersolaj, habja barna, illatában pedig egyszerre érződik a szokásosan stoutos földszag, továbbá némi édeskés, telt malátaillat, kikerülhetetlen alkoholos kipárolgással körítve. Ízében hasonló sokarcúság figyelhető meg: elsőként telt, fajsúlyos, laktatóan édes, szirupos malátás jegyek, melyeket egyszerre körít a fajtajelleg fanyar, száraz kesernyéssége és a friss, olajos komló; mindez markánsan illumináló etanolágyba ültetve. Nagyívű élménysör, intenzív szórakozás, társaságban kóstolni biztosan kiváló ötlet - de magunkban is igazán sodró ingeráradatot garantál, még 950-ért se hagyják ki.

Alkoholtartalom: 10,4 V/V %

2010. 01. 03.

12 komment

Címkék: amerikai ötpontos fekete barna stout

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr161642587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serkoptató 2010.01.03. 20:55:56

Ilyenkor jön az én mániám, a pontozás. Mármint a pontszámok száma elegendő-e?
Ha összevetnénk az eddig itt max. pontot elért söröket, biztosan és határozottan tudnánk közöttük újabb rangsort felállítani, még ha az egyéni ízlésnek megfelelően nem is ugyanazt.
És akkor egyszer jön megint egy sör, ami felülír minden eddigit...

Ez az Imperial Stout hihetetlenül jó, sőt még annál is jobb, de nálam a szóban forgó öt amerikaiból csak a negyedik lett, mégpedig határozottan leszakadva az első háromtól.

De akkor is ér öt pontot! Csak akkor mennyit kapjanak azok ott hárman, akik között megint csak van egy sorrend?

És akkor mennyit kapjon a DeuS? Nyolcat, vagy kilencet?
Én ebbe teljesen belegabalyodom....

scourgeofgod 2010.01.03. 21:42:05

Amúgy hogy jutottál hozzá egy kóstolóhoz? Helyi lakos lévén az egyik kedvencemről van szó. Mellesleg a sörfőző mester a Weihenstephannál tanult, és a búzasöre (Haystack Wheat) a legjobb németekkel vetekszik.

scourgeofgod 2010.01.03. 22:11:42

Rendesen elolvasva a cikket kiviláglott, hogy a Rákóczi úti serbolt volt a forrás. Érdekes kérdés, hogy egy ennyire kis volumenben főzött sör hogy jut el Mo-ra.

-kk- 2010.01.03. 23:36:48

@Serkoptató: eddig csak a Rip Tide-ot kóstoltam az ötök közül, de az annyira nem volt nagy jóság. Egyébként engem is idegesít a saját pontozási rendszerem, mert egyrészt nem egzakt, másrészt ha akarnék sem tudnék egzaktot működtetni, harmadrészt pedig mert - mint írtad - az új, egyre jobb sörök mindig felülírják az addigi sztenderdeket.

Három és fél éve, amikor ismertem mondjuk negyven sört, a Dreher Bakot pl. 4,5-re értékeltem - pedig az még a szimpátiafaktorral együtt is túlzás. Egyszer újra kéne írnom a régi, még kiáltóan amatőr cikkeket.

@scourgeofgod: vannak különféle nyugat-európai szakcégek, amik be tudnak hozni ilyesmit, és kis szerencsével tőlük a lajtán innenre is csorog pár karton.

Serkoptató 2010.01.04. 00:28:33

@-kk-: A Rip Tide meg skót... Azt viszont még én nem kóstoltam.

-kk- 2010.01.04. 09:40:11

@Serkoptató: igaz, belekevertem:) ráadásul nincs is benne az ötben, hanem a plusz egy, ami egy polcon van a többivel a boltban.

Ogreface 2010.01.04. 15:46:20

@Serkoptató: Nálam is negyedik lett / ha bár nagyon jó! / a "repülő kutyák" mögött.
@-kk-: Nekem a Rip Tide volt annyira "jóságos" mint a Left Hand.
De hát nem vagyunk egyformák...

Serkoptató 2010.01.04. 18:34:01

@Ogreface: Ez érdekes. Akkor nálad az utolsó az vén ködkürt lett, ami nálam holtversenyben első az IPA-val. Az egyik (az IPA) a harsány frissessége, virágos komlóssága, fűszeres ízei miatt az első, a ködkürt pedig a komplexitása, csöndes bölcsessége és bársonyos nyugalma miatt. Az egyiket délelőtt szeretném inni, a másikat este.
Harmadik a Double Pale Ale lett, ötödik pedig az Imperial Stout. Mondjuk abból sem adnék oda egy üveget öt rekesz Heinekenért...

Ogreface 2010.01.04. 22:25:06

@Serkoptató: Akkor nem jól írtam mert nem vettem bele az Old Foghornt..Pontosan: Nálam a "Ködkürt" lett az első és utána jönnek a "kutyák" méghozzá így Double Pale Ale,Imperial Porter és az IPA szinte holtversenyben a Left Hand Imperial Stout sörével.
A Heinekenes összehasonlítás pedig nagyon találó,akármelyiket is nézem! :)