svéd világos sör
A tegnapi maratoni cikkhossz után ma egy mérsékeltebbel folytatná blogunk szíve szerint, erre a legegyszerűbb módszer pedig olyan sört választani, amiben eleve korlátozottak az asszociációs lehetőségek - mint például az Old Goldban, melyet egyrészt lehet itthon kapni, másrészt viszonylag egzotikus származású, harmadrészt pedig mindezek ellenére is legfeljebb tudat alatt ismeri a magyar sörfogyasztók táborának elsöprő hányada. Mi is így voltunk vele, hiszen jártunk már Ikeában (ahol a többi százféle svéd élelmiszer között kapható), magunktól viszont valószínűleg soha nem vettünk volna, így most is csak egy, a lábunkról ilyen fondorlatos ajándékkal levenni kívánó rajongónk révén lesz hozzá szerencsénk.
A skandináv söripar legjellegzetesebb (és meglehetősen közismert) vonása az állami alkoholkereskedés-monopólium, illetve a többi antialkoholista programpont által való erős szorítás, amely eddig minden bizonnyal csak azért nem ölte ki az érintett országok söriparát, mert kellően magas vásárlóerejű, egyúttal a hosszú téli éjszakák révén az alkoholt egyébként is szívesen abuzáló népességgel vannak megáldva. Ennek eredményeként például Svédországban hiába lehet csak húsz év felett alkoholt vásárolni (de még 3,5 %-os sört is csak 18 felett), az hiába kerül elképesztő mennyiségű pénzbe, a rendszer szemlátomást csak mérsékelten képes elérni eredeti céljait. Pedig még mai - ötszázalékos - sörünkön is a 'starköl' (erőssör) felirat szerepel, ami a skála meglehetősen egyéni értelmezése; próbáljuk csak meg kitalálni, minek számít vajon akkor például egy üveg Samichlaus.
Svéd söripar ezzel együtt bőven létezik, hiszen nem csak importtal töltik fel azt a sok Systembolaget-boltot, ráadásul még kifejezetten magasra értékelt termékek is kerülnek ki a gyárakból - például a vicces nevű Närke Kulturbryggeri-től, de az Old Gold nem tartozik ezek közé; a gyártó Spendrups termékskálamérete, illetve konkrét sörünk értékelése alapján maximum a középmezőnyre, esetleg valahova alá asszociálhatunk leginkább. Ez persze előítélet, amelynek tisztába tétele érdekében csak a kóstolás marad: a fantáziaszegény név és a kissé olivaolajos megjelenés mögött illatra ugyan még érdekesnek tűnő sör lapul, az édeskés-virágos vonások utáni első korty ezt azonban gyorsan letromfolja. Az Old Gold ugyanis egyszerűen unalmas és szürke - a valóban nagyszerű komló mögött (már amennyiben joggal tulajdonítjuk neki a színes, illatos aromákat) fáradt, szinte poshadtnak ható, lapos test fekszik, a - változatlanul frissnek ható - komlókeserű lecsengés mellett mintha csak bealgásodott akváriumvíz lenne. Ráadásul az összhatás az eredetileg szimpatikus jegyeket is eltorzítja; az utolsó kortyok már inkább valamilyen különösen gonosz kanalas orvosságot, mintsem virágos komlót idéznek. Összességében nem rossz sör, de mégsem tudnánk azt írni, hogy más, gyengébb eresztésű söröknél - például a legutóbb értékelt Coronitánál - érdemben jobb lenne: az összhatás hiteltelen, sőt, néhol már bántóan céltalan; de legalább jó példa arra, legutóbbi cikkünkkel párhuzamban, hogy hányféle különböző úton lehet ugyanarra a - kétpontos - végkövetkeztetésre jutni.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2010. 01. 31.