német ízesített búzasör
A KK sokat polemizált korábbi búzasörös cikkeiben a dél- és északnémet típusok közti állítólagos markáns különbségekről, de egy alkalommal sem jutottunk túlzottan messzire, hiszen soha nem volt szerencsénk az utóbbi rendszertani kategória fő képviselőihez, a berlini búzasörökhöz. Így - földrajzi eredettől függetlenül - inkább csak a bajoros iskola különböző elfajzásai álltak rendelkezésünkre az elméletállítás során; és ezen a mai alkalom is csak mérsékelten fog javítani. A Berliner Kindl Weisse ugyanis hiába oszlopos tagja, nevének megfelelően, a berlinibúza-szcénának, a Himbeere (szintén nevének megfelelően) csak 98,8%-ban búzasör, ráadásul abból is a sovány - Schankbier - kiadás; a maradékot édesítőszerekkel, színezékekkel és természetazonos aromákkal terhelt málnaszirup alkotja.
Ennek értékeléséhez persze nem árt tudni, hogy a berlini búzasörök épp azért alkotnak külön altípust, mert a szokásosnál állítólag sokkal savasabbak és csak minimálisan komlósak, ezért elterejdt szokás különféle szörpökkel csiszolni az élükből. Ennek két fő iránya terjedt el komolyabban: a mindjárt kóstolásra kerülő málnás, illetve a - minden bizonnyal sokkal izgalmasabb, de sajnos a KK hútőjéből hiányzó - szagos mügés (Waldmeister). A sima is nagyon érdekes lehet - dacára, hogy pl. az itt látható cikk szerint senki nem issza ízesítés nélkül -, ráadásul újabban a Sörspecialistánál még kapni is, tehát ki kell majd próbálni. Egyelőre azonban csak a pótkerekes, ismerkedő fázisnál tart blogunk, úgyhogy maradunk a málnás kiadásnál.
Amint kitöltjük a mókásan klassziknémet, bújkálókisgyerekes üvegből, elsőként a rózsaszín és ciklámen között játszadozó test, majd másodikként a kissé aszpartamos gyümölcsléillat okoz - nem túl váratlan - meglepetést. Íze első blikkre rendkívül hasonlít az ízesített lambicokhoz: élénk, vad savanyúság, benne lágyabb málnával - de ahogy elmúlik a másodperc, felfeslik a szövet és sorra kezdenek kiérződni a kisebb-nagyobb hiányosságok. A Schankbier-alap folytán nincs teste az íznek, a korty kvázi lyukas; a műszörp-ízesítésből pedig egymás után köszön be a nátrum-ciklamát, az aceszulfám-k és társaik, összességében kissé olyan benyomást keltve, mintha egy neonszínű, százforintos Tesco-üdítőhöz puffasztott kukoricát majszolnánk. Nem jó, de érdekes, és még érdekesebb lenne valamilyen minőségi, kézműves-újraértelmezett kiadásban (mint ez). Legközelebb inkább ilyesmiket keresünk, illetve - ami esélyesebb - a natúr Kindllel kezdünk kísérletekbe, minél hamarabb.
Alkoholtartalom: 3 V/V %
2010. 03. 25.
