magyar ízesített világos sör
A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, a gyümölcsös sörök valamiféle nyugat-európai, mindenekelőtt belga perverziónak számítanak, amelyektől Magyarországon nem kell tartani. Nos, ez a nagy sörgyárakra értve tulajdonképpen igaz is, főleg ha a különféle radlerjellegű sörlimonádékat nem számítjuk ide tartozónak. A helyi sörfőzdék viszont meglepően széles körben kísérleteznek különféle ízesített változatokkal - és ezek között a gyümölcsösek is szép számban jelen vannak. A KK, szerencsétlen módon, ez utóbbiak közül személyesen a miskolci Gyertyános Sörfőzde meggyesével találkozott csak, amin viszont sokat rontott, hogy forralva kínálták. Nem volt szerencsénk ugyanakkor pl. a medgyesbodzási Varga Sörfőzde szilvás, illetve meggyes kreációihoz, így most annál nagyobb örömmel kaptunk az alkalmon, hogy a sörbuzi berkekben méltán híres békésszentandrási AGRO-FLOTT (immáron a jobban hangzó "Békésszentandrási Serfőzde" név alatt) úgyszintén meggyessör-gyártásba kezdett, a Csakajósör pedig hasonló lendülettel árulni is kezdte azt Budapesten.
Az iménti leírásból különös hangsúly esik a "könnyed" szóra: a kelet-közép-európai hagyomány az ízesített söröket vagy nehéz baksörökként (lásd pl. Bauer Cherry), vagy kvázi-alkoholmentes limonádékként (pl. pécsi Radler), vagy aromával dúsított sima lagersörökként (pl. a Janáček Beerberry-család) hajlamos elképzelni. A Békésszentandrási Meggyes, ezzel szemben, a maga 3,7 alkoholszázalékával jónak tűnő középutat jelenít meg, ami sem nem limonádé, sem nem rendes sör, benne némi fölösleges gyümölcsaromával. Van benne helyette dextróz és meggysűrítmény, mutatja a már megszokottan retrográd címke, ami ugyanakkor képes volt némi fejlődésre is a Black-Rose két évvel ezelőtti beköszönése óta: a középső kép most már nem az Office Clipart-ból került át, hanem Valódi Fénykép, egy fürt meggyről, ternészetesen.
Be kell valljuk, minden fenti opimizmusmunk ellenére még mindig erős aggályaink vannak a békésszentandrásiak sikeresélyei kapcsán, ugyanis a könnyű söröket valahogy mindig sokkal könnyebb elrontani, főleg Magyarországon, ahol a 3 százalék körüli tartomány leginkább a gagyisörök számára van kijelölve. Ebbéli fentartásainkon a kissé gyurmás meggyszárszag sem segít oldani, az íz viszont már meggyőzőbbnek bizonyul: mindenekelőtt élénk, egyszerre édes, fanyar és savanykás meggy, a Márka üdítőnél hál'Istennek kevésbé gejl változatban. Némi sehová sem illő, édeskésen semmilyen átvezetés (ez lenne a dextróz nyoma?) után az immáron kiérezhető, egy kevés komlóval is felszerelt sovány világossör-alapzatba olvad bele a meggymagos záróíz. Ez utóbbi megosztó faktornak tűnik, a KK sem tudja eldönteni, szereti-e vagy sem, mindenestre autentikus. Íze - főként magyar viszonylatban - egészen tisztességes teljesítmény, igazi hiánypótló, így noha illatával kapcsolatban vannak bizonyos fenntartásaink, összességében csak ajánlani tudjuk. A négy ponthoz persze így is kell a patrióta hátszél, de mivel az eddig is jelen volt a magyar házisörös mezőnyben, miért pont most hagynánk fel vele - költség/haszon arányban még jó eséllyel meg is érdemli, hiszen egységáron nagyjából negyedannyiba kerül, mint pl. egy Lindemans Kriek. A minőségi különbség pedig ennél bizonyosan kisebb.
Alkoholtartalom: 3,7 V/V %
2010. 12. 17.
