szlovák barna sör
Nyár van, ritkán írunk, de ha már épp igen, igyekszünk kitenni magunkért és valami érdekeset mutatni az értő közönség kíváncsi szemeinek. Ehhez - egyből némi önellentmondásba keveredve - egy olyan sört használunk fel, amely már több sörbarát blogon is szerepelt az elmúlt hónapokban (főként itt és itt), így őszinte úttöréssel biztosan nem kell vádolnunk magunkat. Kovács László rozsnyói sörfőzdéje a májusi Főzdefeszt alkalmából már amúgy is óriási ugrást tett meg a - Budapesten - szinte totális ismeretlenségből, és vitathatatlanul a rendezvény egyik fő attrakciója lett. Ezt mindenekelőtt izgalmas, jól kommunikálható különlegességeivel érte el, mint a füstölt, vagy épp a chilis sör, melyek még azzal együtt is kiemelkedően sok laikus érdeklődő fejét tudták elcsavarni, hogy egyébként a Serforrás tokajis söre, armando_otchoa IPA-ja, a Pivovarský dům csalános söre vagy a fóti Osterbräu Keserű Méze sem voltak éppen hétköznapi pályázók.
Pedig mindaz, amit a Mikszáth téren megmutatott portfóliójából a Kaltenecker, csak a jéghegy csúcsa: a számtalan további típus közül az igazi nehéztüzérséget a röviden B27, hosszabban pedig Brokát 27 Old Beer névre keresztelt főzet jelenti. A B27-re mindenféle túlzás nélkül mondhatjuk, hogy különlegesség, akár - Rozsnyó képlékeny identitásformáit ízlés szerint értelmezve - hogy a magyar kisipari sörfőzés új sztárja, de akár azt is, hogy a Felvidék csattanós, megkésett válasza az alföldi Black-Rose-ra. Azt, hogy valami rendkívülivel van dolgunk, a KK már ott konstatálhatta, amikor megpróbált valamiféle stílusbesorolást szabni az alcímben. Ugyanis sörünkről hiába tudjuk, hogy huszonhét Balling-fokos, azt már például nem tudjuk eldönteni, hogy felső (tehát barley wine-ra) vagy alsó (tehát baksörre valló) erjesztéssel készült-e. Tudjuk ellenben - a címkéről -, hogy a régiós gyökerek felidézése érdekében került bele koriander, boróka, fenyőrügy és tűlevél is; valamint - a főzdétől - hogy a tizennégy napos főerjedést követően még fél éves utóerjesztésen esik át, melyből hatvan napot tokaji aszús fahordókban tölt.
Extremitást tehát várhatunk bőven. Az első kortyokat ennek jegyében sajátos, fás-édes gyomorkeserű-illatok, valamint barnába hajlóan vöröses, élénken szénsavas test vezeti fel; hogy ízben egy egyszerre erőszakosan karakteres, mégis szimfóniaszerűen összesimuló ingermonszunnak adja át a helyét. A kortyok eleje élénk, tömény kandiscukrot - és arra építő belga söröket - idézően édes; egyfelől sűrű ízű aszalt gyümölcsökkel (sárgabarack, szilva), másfelől meglepően intenzív, likőrtöménységet hazudó alkohollal kísérve. Az összhatás felpántlikázásához nem kell sok fantázia: mintha egy házi ágyas pálinka fenekéről eszegetnénk épp a - természetesen megintcsak aszalt - gyümölcsöket. És itt nincs vége a B27 fáklyásmenetének: az íz törzsében, illetve lecsengésében emlékeztet még sok maradékcukros szamorodnikra, fahéjas arab süteményekre, valamint arra az édesipari termékre is, amit a KK épp nem tud megnevezni, de egyfajta cukor, ami oldódva szokatlanul endoterm reakcióval kelt hűvös szájérzetet.
Tömény, sokrétű, és számos tekintetben teljesen váratlan ízfordulatokkal operáló sör, egyéni és autentikus ízesítőkkel. Illene Budapestre is teríteniük - de amíg ez nem történik meg, addig is látogassanak Rozsnyóra, és kóstolják lendületesen. Lehet, hogy az ötpontban megjelenik némi hurráoptimista felülértékelés is, de olyan nagyon azért nincs szükség rá.
Alkoholtartalom: 10,5 V/V %
2011. 08. 08.