HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • dr. dodó: Megörültem az új posztnak, de elég hervasztó lett a végkicsengése. :( (2019.09.13. 07:08) Pécsi Tavaszi Sör
  • -kk-: @CsabaCBG: nem, mi vagyunk lusták :( (2019.09.09. 22:25) Dreher Félbarna Hidegkomlós
  • -kk-: @lilakutyak: ezért jó a szakirodalom!!! (2019.06.05. 14:16) Liefmans Glühkriek
  • promontor: @Borbíró Andris: Csatlakozom a "Primator szkepticisták" táborához. Nekem a Stout nagy kedvencem, a... (2019.05.29. 08:37) Klenot 12° světlý ležák nefiltrovaný
  • nikkeltrafo: Köszönöm! Persze így összehasonlítható termék nélkül, csak az emlékekre hagyatkozva már nem könnyű... (2019.05.23. 07:16) Kapsreiter Landbier Hell

Címkék

ale (129) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (135) békésszentandrás (22) belarusz (1) belga (27) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (51) crnagorc (1) cseh (77) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (33) félbarna (73) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (11) gluténmentes (1) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (92) hárompont (70) holland (7) horvát (3) ilzer (4) ipa (28) ír (2) ízesített (63) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (50) kétpont (47) kisüzemi (103) kőbánya (19) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (7) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) macedón (1) magyar (169) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (42) négypont (113) német (66) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (59) pakisztáni (1) pécs (17) porter (21) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (16) spanyol (2) stout (21) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (280) vörös (26) Címkefelhő

Kelpie Seaweed Ale

2011.09.23. 23:35 -kk-

brit ízesített ale


Másfél éve egyszer már írtunk a skóciai Williams Brothers hagyományossör-kollekciójáról - akkor a bodzával készülő Ebulum segítségével -, így talán megbocsátható, ha ezúttal csupán linkelünk, majd a sörfőzde bemutatása nélkül máris napisörünkre, a tengerihínáros Kelpie-re helyezzük a blogszerkesztő felület fókuszát. Magyaráznivaló ugyanis van rajta, az biztos, hiszen a magunkfajta kontinentális fogyasztó ("landlocked", ugyebár) nem feltétlenül kezeli evidenciaként, hogy egy sörbe hínárt rakjanak, hiszen az, szemben a meggyel vagy a szilvával, mégsem valami tisztességes növény. De hogy Skóciában sajnos nem ideálisak a körülmények az előbbiek számára, nyilván más utakra kellett kényszerüljenek - és mivel a bizton jól termő krumplival nehéz söröket kezelni, a hínárfelhasználás gondolata valószínűleg korántsem számít akkora eretnekségnek.

Már csak azért sem, mivel - mint arról a sörfőzde honlapja előzékenyen beszámol - a skót partvidék sörfőzdéi egészen az 1850-es évekig intenzíven alkalmazták a tenger kivetett hínártermését. Ez elsősorban a sörkészítés korai fázisaiban nyilvánult meg: a sörárpát gyakorta olyan földön termesztették, amely trágyázásában a partra mosott hínár tevékeny szerepet játszott. A jelek szerint ma ez már nem túl gyakori művelési mód, így a Williams Brewery kénytelen volt egy alternatív módszerrel éleszteni újra a kihalt ízvilágot: a cefrézőkádban adagolják a malátához a hínárt. Valószínűleg gyümölcsözőbben tudnánk értékelni a végeredményt, ha akár a leghalványabb fogalmunk is lenne róla, milyen ízű egy gasztronómiai használatra szánt tengeri hínár - de mivel nincs, kénytelenek leszünk a fantáziánkra hagyatkozva értékelni.

Esetleg abba kapaszkodhatunk, amolyan gondolati szalmaszálként, hogy a Kelpie éppúgy pörköltmalátás dominanciájú barna ale, mint a bodzás Ebulum volt, de sok kapaszkodót ez sem jelent, ugyanis sörünk nem bizonyul túl karakteres példánynak, legalábbis ami az illatát illeti. Enyhe, füstös csatornaszag, háttérben a pörkölt maláta gondolata - azé a stoutjellegű, száraz pörkölt malátáé, ami ízben is az egyetlen biztos nyelvvel beazonosítható pontot jelenti a KK számára ma. Mellette csupán némi tétova, komlóval keveredő, dohosan savanykás utóíz; illetve toroktájon lecsapódó, klorofillos poshadtvíz-karaktermorzsák színezik a képet. Összességében tehát, bár egy skót tengerparton biztosan jóval autentikusabb élmény volna, de a Kelpie-ből az alapanyagfronton nem kellően művelt magyar kóstoló számára egy közepes barna ale látszik, némi furcsa mellékízzel, ami felőlünk akár a hínár nyoma is lehet. Ránézésre, illetve koncepciója alapján érdekes, de végül nem túl emlékezetes sör, főleg nem másfél latért. Ugyanis - csak hogy garantáltan öncélú beszerzési tippet adjunk, egyszersmind végképp elrugaszkodjunk a sörkóstolási univerzum racionális oldalától - a KK Rigában szerezte be a Kelpie-t, másfél lat pedig pillanatnyilag 610 forint. Ennyiért pedig sokkal élvezetesebb különlegességeket is kapni.

Alkoholtartalom: 4,4 V/V %

2011. 09. 23.

 

3 komment

Címkék: brit barna ale ízesített hárompont

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr493252191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. dodó 2011.09.24. 08:13:05

Egyszer ettem japán hínárbigyót, az durván, öklendeztetően sós volt. Azt hittem, ennek is valamiféle sós íze lesz (mármint csak olvasásra). Amúgy logikus lehet, hogy maga a hínár valamilyen zöldségízű lehetne.

Gérard Duchemin 2011.09.26. 09:22:29

Hogy miket meg nem talál ez a kk? És hol? Rigában! Nem semmi. :-)