magyar stout
A Katalin cárnő nem éppen új sör, több, mint két éves, ráadásul már megjelenésekor instant klasszikus lett. Valahogy mégsem jutottunk el odáig soha, hogy cikket írjunk róla, abszolút itt van hát az ideje, hogy pótoljuk a mulasztást, már csak azért is, mert a KK-n eleve alig van szó Hedon-sörökről, mintha nem is az egyik legelismertebb sörfőző formációról (illetve tavaly óta már teljes értékű sörfőzdéről) lenne szó.A beszerzett Katalin cárnő – russian imperial stout egyébként, ha már eddig nem írtuk – ideális alany a hiánypótlásra, hiszen egyfelől afféle klasszikus stílust képvisel, aminek jóval inkább megvan a kontextusa, mint mondjuk a Napalmnak vagy az Infúziónak, így könnyebben is értékelhető. Másfelől már a balatonvilágosi Hedon-főzdében készült, szóval olyan autentikus, amennyire csak lehet.
Kibontva és kitöltve a vékony, kapucsínószín hab látszik elsőre, sötétfekete, inkább fürgének, mintsem tapadónak tűnő testtel. Illata súlyosan kakaós, mellette tölgy, mazsola, rum jelenik meg, harmonikus. A korty könnyű és letaglózóan intenzív, kakaó- és kávébab- (de főleg kakaóbab-) tornádóval kezdődik, savanykás pörköltárpa-ízekkel összeolvadva. Az egyszeri sörkóstoló számára a legnagyobb meglepetés az, hogy alkohol szinte egyáltalán nem érződik (szemben a stílusátlaggal), ami miatt, na meg azért, mert nem mutat olyan édeskésbe hajló testességet, mint a russian imperial stoutok általában, inkább egy hagyományos, csak épp mélyebb dimenziókkal felszerelt dry stoutnak tűnik. Aminek persze semmilyen értékterhelt jelentése nincs, csak épp szokatlan élmény. Aztán ahogy véget ér a korty, megjelenik az intenzív amerikaikomlós, citrusos-gyantás keserűség is, összesimulva a pörköltíz-dominanciájú másik keserűséggel.
Hiába reménykedtünk, hogy a bölcs sörválasztás majd segít, hogy a hasonszőrű sörök népes táborára építve játszi könnyedséggel tudjunk kritikát írni, nem voltunk elég okosak. A Katalin cárnőről valójában borzasztó nehéz részletes értékelést összerakni, mert pont olyan, mint amilyennek egy stoutnak tankönyvszerűen lennie kell. Csak épp közben nincs benne semmi hiba, abszolúte harmonikus, és annyiban tér csak el a megszokottól, hogy megkapta a russian imperial előtagot, és ezzel összhangban normálstout-karaktere mellé alaposan fel lett csavarva benne a komló és az alkohol. Hab a tortán, hogy mindemellett borzasztó jól is néz ki, noha a Hedon-logós kupak elég komikusan hat a letisztult csúcstermék-dizájn mellett. Biztos férfiatlan, de a heteronormativitás alkonyának engedve ki kell mondjuk: el vagyunk ragadtatva.
Alkoholtartalom: 8,1 V/V %
2016. 02. 02.
