magyar világos sör

E hasábokon gyakran szoktuk ekézni a nagyüzemi sörgyárakat, mondván, látványosan nem érzik szükségét, hogy valamilyen gasztronómiai szempontból is értékelhető újdonsággal rukkoljanak elő, még az egyre egyértelműbben teret hódító kisüzemi és import újsörök árnyékában sem. Ettől még mindig örülünk persze, amikor egy-egy bizonytalan lépést tesznek a minket körülvevő világ sörtrendjei felé, ide értve elsősorban a karakteresebb, élménydúsabb, hitelesebb sörök iránti igényt: minden bárdolatlansága ellenére is pozitívumnak tartjuk például a Soproni IPA-ját, és (elég bátortalan, de) előremutató gondolatnak a Dreher Pale Ale-t. Ez persze csak két sörgyár a négy nagyból, és ha az egyelőre kibogozhatatlan identitású és jövőképű Pécsi Sörfőzdétől el is tekintünk, még mindig ott marad nagy, szomorú kérdőjelként a Borsodi, a sörgyár, amitől lényegében e blog tizenkét évvel ezelőtti indulása óta nem emlékszünk semmilyen értelmezhető innovációra (mert bár a Staropramen Granát importálása helyénvaló dolog, innovációnak semmiképp nem nevezhető).

Ha csak tőszavakban futunk át rajta, milyen újdonságokat tudunk felidézni a Borsodi közelmúltjából, akkor sem ússzuk meg a szekunder szégyent: műlicenc Spaten, műradler, kukoricás búzasör, pótanyagalapú félbarna sör, „„„utóíz nélküli””” Super Dry – hát, a dicsőségestől még a harmatos magyar mezőny koordinátarendszerén belül is messze állnak. És akkor 2017 újdonságairól, a „„„lassú tűzőn főzött””” Tüzesről és a „„„jéghidegen szűrt””” Jegesről nem is beszéltünk. De ne legyünk méltatlanok, hiszen a maga sajátos módján a Borsodi is reagálni látszik az idők szavára. Első körben, pár hónapja, megjelent a Borsodi Nitro, ami ugyan nem illeszkedik különösebben a keresett sörtípusok sorába, ráadásul – Ostravából lévén behozva – némi hitelességi deficit is terheli, de egyfelől semmi baj nincs vele, másfelől az évezred első Borsodi-terméke, amiben nincs kukoricagríz. Viszont mivel a Nitro csak csapon és csak néhány kiválasztott partnerkocsmában kapható, széles tömegek szemében semmiképp nem fogja újjávarázsolni a Borsodi mint márka varázsát.

Nem úgy, mint a most tárgyalandó premier, a Borsodi Mester. Ami világos lagersörnek ígéri magát, azaz szintén nem hódol be az ipák, apák, stoutok és hasonló trendszetterek diktatúrájának, ekképp pedig bizonyára lemond arról az újszerűségfaktorról, ami az említett konkurens újdonságok számára adott, de hát ettől még lehet abszolút jó sör. Főleg hogy a kiadott marketinganyagok a műfaji átlag feletti mértékben pozitív képet festenek fel róla: a gyár 45. évfordulója alkalmából készül, és „különlegessége, hogy a Borsodi sörfőzői szabadkezet kaptak a receptúra összeállításában”. Ez persze elsőre meglepően hangozhat, hiszen az egyszeri idealista sörfogyasztó úgy képzelheti, hogy a receptírás ab start a sörfőzők dolga, de a valóságban nyilván egy olyan alku tárgya a marketing-, menedzsment- és hasonló osztályokkal, amelyben Magyarországon jellemzően az utóbbiak totális dominanciája érvényesül. De, mint olvashattuk, most nem, így kétféle maláta (!) és kétféle komló (!!) is bekerülhetett a Mesterbe. A csatolt szórólapból még az utóbbiak konkrét típusa is kiderül – magnum és žateci –, előbbiek pedig bizonyára pilsenit és münchenit (vagy valami ehhez közeli kombinációt) jelenthetnek. Kukorica vagy bármilyen egyéb pótszer viszont nem szerepel az összetevők listáján, azaz tényleg eljött a pillanat, amire nagyobb összegben még pár évvel ezelőtt sem fogadtunk volna: minden magyar sörgyárnak van olyan sajátmárkás söre, ami megfelel a – köztudottan mitikus erejű – német tisztasági törvénynek!

A cikk e pontjáig érve Önnek is nyilvánvaló lehet, hogy nem bírunk már magunkkal a kíváncsiságtól és muszáj kinyitnunk üveg Mesterünket: vajon készült végre egy snájdig, jó ivású nagyüzemi lagersör itthon? Nos: a Mester mélyarany színű, egy fél árnyalattal sötétebb egy magyar átlaglagernél, habja pedig meglepően dús, közepes tartóssággal. Illata alapvetően édeskés, már-már mézeskalácsos, mellette némi nyerses, sorjásan aszpirines komlókarakterrel. Az első korty viszonylag karakterszegényen múlik el, csupán a halovány – és továbbra is gyógyszeres hangulatú – toroktáji komlózottság, plusz a közepesen intenzív szénsavas kortyérzet marad meg belőle emlékként. A további kortyokkal valamivel jobban kinyílik a Mester, bár ebben sajnos nincs sok köszönet: a hozzáadódó ízrétegek közül a leginkább meghatározóvá egy furcsán savanykás, néha már-már ecetesbe hajló ízfelhang válik, ami a kóstolás szinte egészét végigkíséri innentől. Marad még némi fáradt, cserzőanyag-keserűen lecsengő komlóíz,enyhe doh, valamint a szomorú felismerés, hogy a Borsodi nem tudta átlépni az árnyékát, még annyira sem, mint amennyire a Soproni meg a Dreher tette az elmúlt egy év során.

Ugyanis a Mester a most kóstolt állapotában azt tudja csak illusztrálni, hogy a kukoricagríz-tétel nem abszolút érvényű, és gríz nélkül is lehet elég pocsék sört készíteni. Merthogy a Borsodi Mesterben nem igazán találhatunk semmit, ami szerethetővé tenné: egy hétköznapi sörtípus átlag alatti megvalósítása inkoherens és bágyadt ízmorzsákból összerakva, utó- és mellékízekkel terhelten. Amire egyfelől azért haragszunk, mert ellopja azt az ábrándot, hogy a Borsodi is főzhet kellemes söröket; másfelől meg azért, mert hálátlan piócáknak érezhetjük magunkat tőle. Tudniillik a kóstolt Mesterre úgy tettünk szert, hogy blogunk csütörtökön kapott róla egy PR-levelet, amire válaszként érdeklődtünk a PR-cégnél, hogy nem küldenének-e egy tesztpéldányt, amire válaszul nemhogy küldtek egyet, de még egy szexi, szalmával bélelt faládát is mellékeltek körré. Erre mi negatív publicitással reagálunk, még ha csak a Borsodi célközönségétől távol álló rétegblogként is, de tagadhatatlanul távol a hízelgő hangvételtől. De hát ha egyszer a Mester nem jó, nem mondhatjuk, hogy az, még akkor sem, ha a korábbi próbálkozásokkal ellentétben itt nem a koncepcióval, hanem csak a kivitelezéssel vannak problémák – és hogy megpróbáljuk mégiscsak pozitívan zárni a cikket, annyit javasolhatunk: ha kellemes Borsodi-portfóliótag sörre vágynak, igyanak inkább egy ostravai Nitrót.

Lábjegyzet: a kóstolt üveget a marketingkampányt szervező ügynökségtől, azaz végeredményben a Borsoditól kaptuk.

Alkoholtartalom: 5 V/V %

2018. 04. 04.