HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • -kk-: @dr. dodó: én nem próbáltam, valaki? (2018.07.22. 17:46) Továrenská 10°
  • bbazs74: Minden csak megítélés kérdése. Az általam korábban kóstolt Borsodi sörökhöz képest a Mester valame... (2018.07.15. 14:12) Borsodi Mester
  • dr. dodó: Jaj, nem is feléd irányuló kritika akart lenni, csak pont ennél a sörnél bukott ki belőlem. Értelm... (2018.06.30. 11:26) Reketye De Molen Collab
  • -kk-: @szanisz: nagyon helyes! (2018.06.27. 13:12) Greenjoy Chicago Blues Feeling
  • dr. dodó: Nos, ezt is sikerült bekóstolni. Meglepően nem rossz. Egyáltalán nem sörszerű, a vékony, vizes tes... (2018.06.24. 22:28) Dreher Tripla Komlós 2018

Címkék

ale (121) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (133) békésszentandrás (21) belarusz (1) belga (25) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (50) crnagorc (1) cseh (75) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (33) félbarna (69) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (11) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (88) hárompont (67) holland (7) horvát (2) ilzer (4) ipa (27) ír (2) ízesített (60) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (45) kétpont (47) kisüzemi (99) kőbánya (17) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (6) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) magyar (157) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (40) négypont (109) német (66) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (58) pakisztáni (1) pécs (12) porter (21) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (15) spanyol (2) stout (20) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (266) vörös (24) Címkefelhő

Greenjoy Chicago Blues Feeling

2018.06.19. 22:48 -kk-

magyar füstölt világos búzasör

greenjoy_chicago_blues_feeling.jpg

Minden strigulahúzogatást kedvelő sörfogyasztó nagy bánata lehet, hogy a sörfőzés nem úgy működik, mint a közjegyzők vagy az építészkamara, és nincs egy Központi, Hivatalos Lista, ahonnan meg lehet tudni, kik és hol készítenek sört. Ennek megfelelően arról is csak különféle véletlen csatornákon lehet értesülni, ha egy újabb sörfőzde kezdi meg a működését, hiszen nem számíthatunk arra, hogy majd megírja a közlöny. Persze a valóságban ez nem szokott olyan óriási problémát okozni, hiszen sörfőzdét nyitni pénzbe kerül, és a telítődés felé egyre ölesebb lépteket tevő sörpiacon viszonylag logikus, hogy csak azok vállalják ezt a kiadást, akiknek az épületek meg a gépek kifizetése után még intenzív marketingre meg salesre is marad büdzsé. Ami persze jelentheti a First megnyílása kapcsán tapasztalt szélessávú kampányt is, meg jelenthet mondjuk egy szolid bemutatkozó csapfoglalást is valamelyik pesti belvárosi kraftsörös helyen – a lényeg az, hogy minden potenciális érdeklődő viszonylag könnyen találkozhat a megnyitás tényével.

Persze azért továbbra is nyitnak olyan sörfőzdék újonnan, amelyeknek nem feltétlenül van kedvük vagy lehetőségük az efféle publicitásszerzésre, így egészen könnyen lemaradhatunk a létrejöttükről. (Csak hogy az elmúlt két év nyitásainál maradjunk, ismeri Ön a fertőrákosi Kroist, a zalaegerszegi Elfet vagy a hajdúnánási Bocskai Freedomot?) E főzdék általában egy meglepően homogén klaszterbe tartoznak, egyfajta középutat képviselve a csak alaplagereket főző, abszolút helyi jelentőségű, gyakran, khm, naiv üzemeltetési kultúrájú kisüzemek és a közösségi médiát uraló kraftfőzde-élcsapat között. Méretük és láthatóságuk inkább az előbbiekhez hasonlít, kínálatuk viszont a sima lagerek mellett alaposan lefedi az újabb nemzetközi mainstream stout- és ipajellegű alaptípusait is, és általában az alapanyagokhoz-berendezésekhez is értő kézzel nyúlnak.

Nos, blogunkat legutóbb a katymári Greenjoy létezése lepte meg, mégpedig egy kevésbé kiemelt sörfesztivál kevésbé feltűnő standjánál, ahol egy felejthető dupla IPA (és több további sör) mellett egy füstölt búzasörrel, az e bejegyzésben tárgyalandó Chicago Blues Feelinggel is jelen voltak. Értelemszerűen erre csaptunk le, hiszen a rauchweizen nem éppen az a típus, amire egy nemrég – egy bő éve – nyílt, korlátos számú sört kínáló és kevésbé szem előtt lévő főzde kínálatában feltétlenül számítanánk. Némi aggodalmat éreztünk ugyan amiatt, hogy a standon kapható üveges sörök már láthatóan napok óta álltak a nyárias kánikulában, de azért bíztunk a technológiai fegyelem megmentő erejében.

Így aztán megvettük, hazahoztuk, majd egy bő hónap elteltével most ki is bontjuk. Megjelenése nem kínál különösebb meglepetéseket, opálos piszkossárga búzasörtest, közepes habbal, valamint a kissé csípős füstön és enyhén citrusos stichen túl számottevő izgalmakat nem kínáló illattal. Ahogy belekortyolunk, a búzasöralap a bajor irány kelet-közép-európai átültetésének átlagos-közepes szintjét mutatja, nagyjából a pécsi Prémium Búza kategóriájában. Persze mindeközben vastagon érvényesülnek azok az égett-autógumis iskolát követő füstöltbúza-vonások is, amik ugyan eléggé a tanult ízlés birodalmába tartoznak, de ettől még abszolút legitimek – például az etalonjellegű zöld Schlenkerlából vagy (hogy hazai példát hozzunk) a Szalonkából is ismerősek lehetnek. Mindezen ízelemek eredője viszonylag kiszámítható lime- és búzaszemízt jelent, amiket elsősorban az tesz formabontó élménnyé, hogy végig szalonnás háttér előtt futnak. A korty lecsengésében jelen van némi fanyarság, enyhe komlóval és grapefruithéjjal, valamint egy gondolatnyi olyasféle brettes lópokróchangulattal, amit lehet, hogy csak képzelünk – azaz nem tudjuk megítélni, az említett napérlelés eredménye lehet-e. A kóstolási hőmérséklet emelkedésével a korty valamelyest szélesebbre nyílik, némi malátaédes, búzacsírás irány is megjelenik benne. Szénsavassága sűrű, ennyiben abszolút szokványosan hozza a búzasörnormát, noha kortyérzetre valamivel hígabb annál. Utóíze meglepően élénk, leginkább komlókeserűvel fűszerezett füstként írható le.

Érdekes sör, de nem mond sokat: rendben összerakott megoldást kínál egy szokatlan, de különösebb komplexitásoktól mentes receptre. Egyszerre izgalmas és érdektelen, így szórakoztatási faktor alapján elég nehéz lenne lepontozni – hogy nem mutat semmilyen hibát, valamint hogy egy új főzde söre, mindenesetre jóindulatúan felfelé húzza az értékelést.

Alkoholtartalom: 4,5 V/V %

2018. 06. 19.

4p.GIF

 

4 komment

Címkék: magyar búza füstölt világos kisüzemi négypont

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr5814048748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szanisz 2018.06.27. 08:46:42

Hol találhatnék egy térképet, rosszabb esetben listát, amelyen az ilyen kevésbé ismert főzdék is szerepelnek? Köszi.

szanisz 2018.06.27. 12:17:41

@-kk-: Köszi!

Hálám jeléül mindig írni fogok, ha találok valamit, amit lehagytál:)