HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • klagenfurtjeno: nahát bazmeg, ha ezt előbb látom, akkor előbb bontok sört, hogy végre eltakarodtatok a netről. (2024.03.15. 15:30) Itt a vége
  • klagenfurtjeno: @Eltiltott Vélemény: idd ki anyádból a húgyot, mert neked meg az való. (2024.03.15. 15:29) Rizmajer-Hopfanatic Pils Of Simcoe
  • klagenfurtjeno: ez a fajta újságírás már akkor is szar volt, mikor nem volt szar. (2023.12.31. 18:54) Rocky Cellar
  • klagenfurtjeno: mitet szerettél volna mondani ezzel a cikkel, hogy kifelyeezzed végre önmagatodat? hogy ízlik a lá... (2023.06.17. 20:58) Borsodi Bivaly
  • -kk-: @Zsolt Huszti: szerintem nem velem vitatkozol ¯\_​(ツ)_/¯ (2020.07.21. 14:59) Lőrinci Havanna

Címkék

ale (129) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (136) békésszentandrás (22) belarusz (1) belga (27) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (51) crnagorc (1) cseh (77) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (34) félbarna (73) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (12) gluténmentes (1) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (94) hárompont (71) holland (7) horvát (3) ilzer (4) ipa (28) ír (2) ízesített (63) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (51) kétpont (47) kisüzemi (104) kőbánya (19) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (7) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) macedón (1) magyar (171) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (42) négypont (113) német (67) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (59) pakisztáni (1) pécs (17) porter (22) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (17) spanyol (2) stout (21) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (281) vörös (26) Címkefelhő

Leffe Bière de Noël

2019.01.01. 23:39 -kk-

belga ale

leffe_bier_de_noel.jpg

Sokáig elég más volt a helyzet, de most már igen egyszerű dolga van annak, aki valamilyen szezonális karácsonyi sörrel szeretné köszönteni az ünnepeket: hazai és importkülönlegességek széles skálája érhető el, a legkülönfélébb stílusok, alkohol-térfogatszázalékok és összetevők végtelen spektrumát ölelve fel. Blogunk most mégsem e spektrumból választ, inkább egy jól ismert és igen zavarba ejtő márka itthon per pillanat valószínűleg nem kapható karácsonyi sörét tűzi műsorra: a Leffe Bière de Noëlt.

Igazság szerint nem tudjuk hitelt érdemlően megállapítani, a Leffe mint márka csak szerintünk zavarba ejtő jelenség-e, mindenesetre a továbbiakban abból a munkahipotézisből indulunk ki, hogy a sör iránt érdeklődő közönség alapvetően osztja az álláspontunkat. Melyet a legegyszerűbben talán úgy tudunk kifejteni, ha megosztjuk a saját, privát kis Leffe-specifikus Bildungsromanunkat – ami úgy kezdődött, hogy amikor még nem sok fogalmunk volt a sörökről, a világos és a barna Leffe, de főként az utóbbi, egészen izgalmas, már-már exkluzív lehetőségnek tűnt a könnyen hozzáférhető sörök máskülönben elég unalmas mezőnyén belül (itt egy rajongási illusztráció blogunk hajnalából). Olyannak, amit jelesebb alkalmakon, mintegy jutalomképpen érdemes inni – és amit legfeljebb akkor tudunk élményfronton überelni, ha elzarándoklunk a Még Komolyabb Belga Sörök két-három beszerzési helyének egyikéhez és ott veszünk valamit. Hiába, ekkor – a kétezres évek második felében – még nem volt se Csakajósör, se Élesztő, se Főzdepark, se úgy általában bármi azok közül, ahová mostanában szokás járni érdekes sörökért. Szóval ebben a közegben tűnt a Leffe az ínyenc hedonizmus remek kellékének: egy olyanban, amiben nem volt igazi konkurencia, és ami mégis volt, ahhoz meg nehéz volt hozzájutni. Szemben a Leffe-el, ami akkor és azóta is, immáron évtizedek óta a Borsodi belgaportfóliójába tartozik, akárcsak a Hoegaarden vagy a Belle-Vue Kriek, ekképp pedig számtalan helyen kapható, üvegesen és csapolva egyaránt.

Persze később gyorsan változtak az idők, hiszen egyfelől ahogy egyre mélyebbre merültünk a sörbloggerkedésbe, úgy ismertünk meg az említett beszerzési nehézségek dacára is egyre többféle, egyre érdekesebb, egyre minőségibb söröket. Másfelől maga a kínálat is rohamléptekkel szélesedett: megjelentek a sörszaküzletek, egyre több helyen lehetett belga söröket venni, majd a nemzetközi sörforradalom különféle, de főként amerikai zászlóshajói is elérhetővé váltak, végül pedig elindult az azóta is tartó hazai kraftfőzde- és -kocsmarobbanás.

Ennyi friss(ebb) és hiteles(ebb) impulzus mellett pedig elég gyorsan helyükre kerültek azok a tévképzetek is, amiket kezdő sörkóstolóként évekig is dédelgettünk akár: hogy a Soproni végső soron nem rossz, hogy az aludoboz megöli a sört vagy hogy a barna Leffe tulajdonképpen egy exkluzív élmény. Hiszen, csak hogy az utóbbira koncentráljunk, nem az, hanem egy globális sörmulti, az Anheuser-Busch InBev globális terméke, amit 1996 óta a leuveni Stella Artois-gyárban főznek, mégpedig apátsági barna sörnél igen meglepő módon kukorica felhasználásával és palackerjesztés nélkül. Azt, hogy 1952-ben kezdődött a főzése, illetve hogy az apátsági kapcsolatai kimerülnek egy névhasználati szerződésben, nem is érdemes kiemelni, hiszen e két dimenzió mentén szinte az összes belga apátságisör-márka hasonló cipőben jár, történelmi útfüggőség. Ami a kukoricásságot és a palackerjesztés hiányát illeti, ezek természetesen nem csak elvi-mozgalmi megfontolásokból kellemetlen dolgok, kóstolható következményekkel is bírnak – olyanokkal, amiket jellemzően a sörkarakter koherenciájának hiányaként, az utóíz széteséseként, illetve, ellentpontként, a viszonylag alacsony vételárként azonosíthat a kedves fogyasztó. A legmeglepőbb fordulat viszont hogy mindezek ellenére egészen kedvező pontszámokkal bír a különféle sörértékelő oldalakon: az Untappden például ugyanúgy 3,58 pontja van, mint a jóval autentikusabb Corsendonk Dubbelnek – bár az is igaz, hogy míg ez utóbbit 54 ezren, addig a Leffe fő sörét 156 ezren értékelték; márpedig minél több egy sör értékelője, annál több köztük az olyan alkalmi pontozó, aki nem rendelkezik a véleményét megfelelően alátámasztani képes sörkóstolási referenciamezővel és aki így különösen fogékony egy magasabb alkoholtartalmú, telt sörre. Pont mint ahogy mi voltunk tíz-egynéhány évvel ezelőtt.

Na de eddig elsősorban a barna Leffe-ről beszéltünk, pedig a portfólió ezen kívül még jó pár további (bár Magyarországon nagyrészt nehezebben vagy sehogy sem hozzáférhető) tételből is áll, melyek közül ma a karácsonyi Leffe kellene, hogy a témánk tárgyát képezze. A fenti négy bekezdést abból a megfontolásból írtuk le mégis, hogy felvezethessük, milyen vágyakkal és milyen előítéletekkel érkezünk a Bière de Noël kóstolásához. Röviden: bízunk benne, hogy egy igazi koronagyémánt lesz, amiben a világszerte és egész évben árult tömegleffe-ekkel szemben teret nyer a kifinomultság, a stílus és a kellem, ellenben tartunk attól, hogy erről szó sincs és csak egy piros címkés tömegleffe-permutációhoz lesz szerencsénk.

Sajnos ha a címkét is elolvassuk, kicsit olvad a reményteli megközelítésbe vetett hitünk, az összetevők ugyanis a Leffe-standardot követik, pár kiegészítéssel: víz, árpamaláta, kukorica, árpa, komló, cukor. A hascímke alján szereplő kis beharangozó mondat „gazdag szegfűszeg- és karamellízt” ígér, előbbit illetően bizonyára a megfelelő élesztőtörzsek alkalmazásával kinyerhető, főként bajor búzasörökből ismerős 4-vinil-gvajakol nevű észter jelenlétét ígérve, hiszen konkrét szegfűszeg – vagy bármilyen egyéb fűszer – nem szerepel a sörben.

Ennyi, már-már longreadnyi csapongás után rátérhetünk a tulajdonképpeni kóstolásra is, ellenőrizendő, történt-e karácsonyi csoda és igazgyönggyé lényegült-e a kukoricás belga ale. Ahogy kitöltjük, barnába hajló sötétvörös test fogad, tetején relatív dús, halványbarna habbal. Illatában sajnos, tűnjön is a hasonlat bármilyen előítéletesnek, nem tudjuk máshogy leírni az élményt, mint hogy kandiscukros puliszka fogad minket a pohárba orrontva; halványan fémes felhangokkal. Ízre szerencsére komplexebb: elsőre banánészteresség uralkodik a kortyélményen, amit visszafogott komlókeserű és valamivel élénkebb élesztős gyümölcsösség támogat. Az őrület ezt követően, a többedik kortyokkal együtt érkezik el; a Bière de Noël egy határozott, ám az euklideszi geometria fogalmaival nem leírható manőverbe kezd és karaktere egyszerre vált fanyar, savanykás, illetve édes irányokba, olyasféle összhatást prezentálva, mint egy cseresznyearomás lengyel bonbon, valahonnan a községi Reál felső polcáról. A csonthéjasmagíz ezt követően már nagyrészt dominálja is a kortyokat, csak utóízben engedi át a teret egy jóval szerethetőbb mogyorós-kenyérhéjas iránynak, amit viszont némi egyszerű, aszpirines hangulatú komlókeserű csorbít el némiképp. Kortyérzetre sovány, enyhe tapadása miatt mégis teltebbnek ható sör, lecsengésében határozottan kiérezhető alkohollal.

Amíg nem figyelünk oda, csak az önmagukban elfogadható, nagyrészt egyébként karácsonyiasnak is felfogható ízek egymásutánisága hagyhat nyomot a kóstolásból – de ha nem csupán háttértevékenységként fogyasztjuk, egyből feltűnik a mélység teljes hiánya, akárcsak hogy az egyes karakterek között nincs különösebb kapcsolat, nem alakul ki összhang. Van a klasszikus vicc a tevéről, miszerint az egy bizottság által tervezett ló: a Leffe Bière de Noël is valami efféle hangulatot idéz, csak karácsonyi belga ale-lel és apátságisörös sörmultival.

Alkoholtartalom: 6,6 V/V %

2019. 01. 01.

2,5p.GIF

Szólj hozzá!

Címkék: vörös belga barna ale kétésfélpont

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr9014515940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása