német szűretlen világos búzasör
Így van, folytatódik a kivételes sikertörténet, perceken belül mindenki könnyes szemekkel az utcára rohan zászlót lobogtatva, amint elterjed a hír, hogy a KK műsorára tűzte a Flensburger búzasörét. A korábbi polémiáknak megfelelően ez természetesen Weizen, szép is lenne, ha Münchentől 900 kilométerre északra nem így volna. Itt kis logikai bakugrás következik, ugyanis igazából végtelenül hálátlan feladat termékcsaládokról írni, mert az első elem már minden lehetséges témát kiöl a gyártási helyre és (általában) a megjelenesére vonatkozóan, legtöbbször a konkrét sörtípus is szóbakerült már, azaz nagyon-nagyon kevés karakterszaporító szempont marad feltáratlanul a második fajtának; rövid és kiemelkedően tartalmatlan postot írni meg lélekölő és énképromboló játék. Ördögi kör, ettől heroikus a sörblogszerző élete.
Új kedvenc márkánk hál'Istennek hamar segítségünkre siet és szembeötlő nem-weissbieres jegyekkel szolgáltat témát, a délies, enyhén savankás, szénsavban pácolt és búzaízű jegyek helyett ugyanis máshogy savanykás, szénsavban pácolt és máshogy búzaízű benyomást kelt. A különbség leginkább a teltebb, kicsit füstös és enyhén élesztős, összességében gazdag aromában fogható meg, mindezekkel óhatatlanul is északias asszociációkat keltve, a búza-élesztő kölcsönhatásból kis fantáziával kitalálható kenyér-utóízt kanyarítva ki. Disszonanciát csak a zárásként, templomban negrót bontogató nyugdíjasként megjelenő alkoholíz kilógása kelt, összeségében megerősítve, hogy bár a Weizen is nagyon kellemes élmény, a Dunkel mindenképpen érdemesebb tagja a portfóliónak
Itt rövid sajnálkozásnak illik következnie a találomra fejlődő magyar sörviszonteladásról, amelyben, mint azt jól tudjuk, a mainstream és az alatti sörök játszzák a főszerepet, mellettük a prémiumnak csúfolt kategória (szuper-prémium, persze) jut még rivaldafénybe alkalmasint, végül a periférián senyvednek a különlegesebb (mármint Magyarországon különlegesnek számító, ezalatt hangsúlyozottan nem a partisöröket értve) típusok, mint a búza-, bak-, barnasörök, például. Ezen felül bontakozik ki egyre teljesebben mostanában a belga sörök, mint látványosságok divatja, ami egyfelől örvendetes, hiszen immár sok tucat, korábban elképzelhetetlen változatosságot képviselő márkát kapni, másfelől viszont szomorúan mutat rá, hogy a magyar sörfőzési szokásokhoz jóval közelebb álló, szintén világhírű cseh vagy német, stb. márkáknak csak egy elenyészően vékony szeletét kapni, még a szakabb üzletekben is, így egy-egy, pl. Flensburger-jellegű szállítmány gyakorlatilag koordinátarendszerük nélkül, kiragadott példaként szerencsétlenkedik a polcokon. Pedig biztos vagyok benne, hogy nekünk is jobb lenne, ha társaságot kapnának.
Alkoholtartalom: 5,1 V/V %
2007. 10. 25.
