cseh ale
A háttérrel foglalkozó ismeretek csepegtetése mindig is nagyon hálás szerep volt, ennek megfelelően most a KK is elmeséli, milyen felhőtlenül felszabadult érzés egy üveg érdekes sörrel, egyúttal a leghalványabb koncepció vagy elképzelés nélkül leülni a szerkesztőfelület elé, afelől, mit fogunk most éppen írni - merthát nyilvánvaló, hogy egy konkrét sörről nem feltétlenül lehet hosszasan értekezni, vagy ha igen, baromi unalmas és sznob benyomást fog kelteni, amit ráadásul csak akkor lehetne alappal csinálni, ha valóban legalább szakirányos élelmiszeripari mérnökként értenénk hozzá, de akkor meg csak a többi szakirányos élelmiszeripari mérnök értékelné a próbálkozást. Jóval egyszerűbb és (legalábbis önmagunk számára) szórakoztatóbb kötetlenül, benyomásról benyomásra lépkedve haladni, amíg meg nem unjuk, vagy el nem fogy a szűkös napi ötletfejadagunk. Pár mondattal korábban például még épp a felszabadító ötlettelenségre kerestünk hasonlatot, pedig önmagában is kellően kifejező szópár. Mindenesetre, ha valaha is bungee jumpingoltunk volna, biztos ahhoz hasonlítanánk.
Ez a hosszú, a Primátorhoz a lehető legkevésbé sem csatlakozó bevezetés most arra is jó volt, hogy a szederjes arcú dührohamig csalogassuk azon kedves olvasókat, akiket érdekel, mi az az önmagában is kétségtelenül paradoxan hangzó cseh ale, de most már itt a megnyugvás perce: egyelőre a KK sem tudja. A körítésre, aki jól figyelt tavaly télen, eddig is rájöhetett; mint minden Primátor, ez is az arcátlanul széles portfólióval operáló náchodi sörgyár műve, akik kedves módon a kezdőlapjukra pakolták az összes típusukat, így nem kell az illusztrálás nyűgjével foglalkoznunk, viszont kapcsolódóan semmiképp nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy ez a kiskapitális címkedizájn távolról sem régi, a félliteres üvegek (az Ale 0,33-as) még most is inkább a korábbi, magánvéleményünk szerint sokkal barátságosabban bukolikus megjelenésben kaphatóak, amiről (spoiler!) bővebben majd a következő primátoros cikkben.
Közelebb kerülve sajátos szerzeményünkhöz először a hatás kedvéért idéznénk a hátcímkén szereplő termékmegnevezést: 'svrchně kvašený polotmavý ležák anglického typu', ami körülbelül annyit tesz, hogy angol típusú felső erjesztésű félbarna lagersör. Vagyis ale, csak az biztos nem volt elég szlávos. Mindenesetre elég izgalmas próbálkozás, így a KK is kicsit dobogó szívvel, remegő sörnyitóval szegi meg az üveget, ami egyetlen eddigi többé-kevésbé adekvát hasonlítási alapunkkal összevetve pedig pont olyannak bizonyul, mint aminek hívják; egy Csehországban, cseh alapanyagokból főzött angol ale-nek. Ennek megfelelően az illata jelentősen karakteresebb, valószínűleg a legvetkőzhetlenül kontinentális cseh gyökereknek köszönhetően, de eközben tökéletesen követi a - KK által csak igen töredékesen ismert - brit ale-ízvilágot, benne az enyhe, majdnem vizes kezdő jegyeket és a lassan kibontakozó, a pilseniekhez képest gyököresen más, felföldies keserűséget, amire magyarázatul szolgálhat az időközben fellapozott aloldal a sörgyári portálon, miszerint ez angol komló. Mivel a vizet már több, mint valószínű, hogy nem Angilából hozatják, az enyhén sós és kimondottan kellemes, autentikusan ale-esnek tűnő utóíz már csak a főzési eljárással magyarázhtó, mindezek összességében pedig a Pale Ale-t egy nem kiemelkedő, bár nagyon kellemes, elsősörban mégis speciális, kuriózumként számon tartható sörré teszik, ami, ha a kreativitást pontoznánk, biztosan ötös lenne.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2007. 12. 02.
