belga világos sör
A KK, mint mindig, visszatér, oldalán egy kicsi, de drága sörrel, amely fenti paramétereiből nagy pontossággal megjósolhatóan belga, hascímkéjét idézve egészen pontosan 'the strongest Belgian beer'. Az ilyesféle feliratok, magukkal a hivatkozott itallal együtt, kicsit a magyar '90-es évek (ezáltal a kapitalista '80-as évek) fénykorát idézik - mert bár a belga sörök méltán elismerten kiválóak és minőségiek (egy, a közép-európaitól erősen elütő módon), igen nagy hányaduk tér le a hétköznapi kulinaritás és az egyszerű tökélyszerűség kitaposott ösvényéről és vág bele az excentrikus egyéniségvadászat feltérképezetlen sűrűjébe; ezáltal válva szellemi párhuzammá a lakótelepi lakásában pitont tartó könyvelő és a régiós rekord fülszőrnövesztő buszsofőr sajátos, fókuszi szubkultúrája mellett.
A sörkülönlegesség-piacon a jelenség természetesen, szerencsékre, szalonképesebb formában jelenik meg, jellemzően minél magasabb alkoholtartalom, illetve minél szokatlanabb adalékok, főként fűszerek és gyümölcsök bevonásával. Mint már említettük, Scaldisunk (amely megjelenésében is kellemesen közel hozza a Westel 0660- és Fotex-reklámok műanyagszatyrokkal szegélyezett korát) az előbbi, markánsan alkoholos kategóriába tartozik, és egyébként várhatóan kellemes és minőségi ital, amit egyszer szívesen megkóstolunk, mint ahogy egyszer a pitont meg a fülszőrbajnokot is megnézi mindenki, csak ideális esetben pár másodperc múlva továbbkapcsol. Ennek megfelelően szeretett blogunkon sem lesz a nemrég kimúlt csehhez hasonló jellegű belga ciklus, de kedvcsinálóként addig is álljon itt a Scaldis leírása.
Illatra az erős sörök zömének megfelelően édeskés, telt, kicsit mogyorós, ízét viszont mindenek felett az alkohol dominálja, elsősorban bormódra, torokban érezhető közepes erejével, ami sörtől mindenképp szokatlan. Emellett megfelelő hangsúlyt kap viszont a továbbra is döntően édes, komlóra csak a leghalványabb nyomokban emlékeztető, selymesen malátás alapíz, de nem végleg - pillanatokon belül visszatér a vaskos alkohol, maga alá temetve a további, önmagában rendkívül kellemes és közel tökéletes kibontakozást. Ennélfogva sörünk határozottan identitászavarosnak mutatja magát: a vicces méretű, negyedliteres üveg ugyan pillanatok alatt elfogy, de köszönhetően egekbe emelt erejének, ez nem okoz stratégiai veszteséget fogyasztásában, sőt, a hátoldal kicsit gyámoltalan helyesírású magyar címkéje is inkább mint kiadós lakomák zárását ajánlja a Scaldist, csakhogy arra létezik a maga nemében sokkal alkalmasabb bor, illetve égetett szeszek intézménye, így a konvencionális sörfogalom és -szerep alól kicsit túl messzire való kinyúlásnak tűnik a Dubuisson sörgyár kisérlete, mégha egyszeri tapasztalatnak kifejezetten érdekes is.
Alkoholtartalom: 12 V/V %
2008. 02. 04.
