német barna sör
A KK az utóbbi időben kiemelten fontosnak tekintette a blogtémája szakirodalmában való elmerülést, így keze ügyébe került néhány különféle szaktekintély által alkotott toplista, mint pl. Michael Jackson (a profi) Sörlexikonja, vagy (az ódaszerzői által Bier-Gegenpapstnak becézett) Michael Rudolf 2000 Biere című gyűjtetménye. Ezek egymással, illetve az itthon kapható sörök listájával való ütköztetésével kapunk egy rendkívül rövid listát, amin valószínűleg kiemelten jó sörök maradnak fenn, amik megfelelnek az angolszász Jackson, illetve a kontinentális Rudolf szűrőjének is - közülük egy a Köstritzer, a Bad Köstritz-i sörgyár zászlóshajója és büszkesége.
A hasonlóan hangzatos felvezetéseknek több oldaluk is van. Egyrészt talán túl erős elvárásokat ébresztenek alanyaikkal szemben, és ugye ha valaki bejelenti, hogy elmondja a világ legjobb viccét, ritkán szokás nem csalódni. Ugyanakkor a hasonló, nem-marketinges, inkább szakértői hypenak szokott alapja is lenni, ami egyúttal valószínűbbé teszi, hogy a megemelt elvárások megugrása nem lehetetlen - és az adott sör ennek a két, egymást folyton előzgető gondolatfonalnak fog az egyik oldalán megtelepedni. Bár a KK bevallottan szkeptikusan szokott az imperatív módon jó termékekhez viszonyulni, első kortyunk egyértelműen sokkszerű volt, még ha ez kicsit hatásvadász szónak is tűnik (amellett, hogy pállottan bulvárszagú), ugyanis a Köstritzer ízgazdagságban és aromásságban egy jobb bornak megfelelő indexszámokat kaphatna; a szinte láthatóan vastag, illatosan malátás alapon csak a vele paradox módon szinte egybeolvadó, pedig előírásszerűen kesernyés komló üt át és alkot összességében esszenciaszerűen átható, kivételes ízt. Tényleg célszerűbb kísérőnek némi vizet mellékészíteni, mert a 0,33-as palackot egyben lenyomva a vége felé már kezdünk elveszni az ízattakban. Esszencia.
Gyakorlatilag tökéletes, erősségét (palackozni való illatán kívül) elsősorban abban vehetjük észre, hogy a már megénekelt két fő komponense egyaránt intenzíven, mégis egymásnak teret engedve bontakozik ki ízében, enyhén nyelvzsibbasztó összjátékuk során. Ennél materialistább felfogású sörész olvasóinknak nem árt egyúttal az árát is fejben tartani (ami egy Coopban 297 Ft volt), mert ár/érték arányban visszaolvasás nélkül megkockáztatjuk, hogy benne van a blog eddigi történelmének top 3-as élmezőnyében, még akkor is, ha sörből ezt a faktort nem szokás túl komolyan venni, merthogy az azért van, hogy igyuk: a Köstritzerre ez a kijelentés (ami egyébként bizonyos lejjebb tömörülő ár/minőség kategóriákban kifejezetten érvényes is lehet), a legkevésbé sem helytálló. Látatlanban hozzátoldhatjuk az eddigiekhez azt is, hogy a KK jelenlegi rajongásában jelentős szerepet játszik a külföldi különlegességek terén való viszonylagos tapasztalatlansága, és, mint mindig, jelenlegi posztunk is egy sajátos fejlődési ív stációját képezi: mint ahogy két évvel ezelőtti minősítéseink zömét sem osztanánk már feltétel nélkül, lehet, hamarosan a Köstritzer nimbusza is vagy elkorhad, vagy nem, csak ajánlani tudjuk mindenkinek a személyes véleményalapozást és -alkotást, mai alanyunkkal különösen megéri.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2008. 02. 28.