szerb világos sör
Augusztus végén a KK-nak volt szerencséje egy vidám hetet a Balkán különböző országaiban tölteni, és bár Délkelet-Európa nem kimondottan izgalmas söreiről híres, azért ilyen ontopic dolgokkal is foglalkoztunk útközben. Ez alkalommal mégis csupán egy ország (Szerbia) egy, ám annál ismertebb sörét (Jelen) fogjuk műsorra tűzni, egyrészt azért, mert a többi rossz volt, másrészt azért, mert horvát sör(ök)et például majd később boncolgatunk. Mivel blogunk is tudja, hogy az egyszeri sörbuzi milyen kíváncsi alkat, azt még ideszúrjuk, hogy Crna Gorából a Niksićko világosa nem túlzottan izgalmas, Boszniából a Sarajevsko főleg gyenge (viszont a gyári vendéglőben csapolnak belőle tizenhetes barnát, ami nagyon finom), Albániából a Tirana Beer pedig egy bűncselekmény, a Kaon úgyszintén, de legalább ha muszáj, meg lehet inni; a Korça viszont átlagosan semmilyen balkáni világos. Barna Korçát csak romlottan sikerült kóstolni, ami nem túl mérvadó, viszont meglepő, hogy egyáltalán létezik.
A Jelen, mint már mondtunk, szerbiai, és igazából mi is kíváncsiak vagyunk, ugyanis mire elértünk Belgrádba, már egy nagyszerű kis macedón bélfertőzéssel lettünk gazdagabbak (ennek megfelelően a Szkopszkót is kellett hagynunk), amit egy kissé ütött volna az önfeledt sörkóstolgatás, így a Jelen pivo októberre maradt. Megjelenéséből relatív könnyen kitalálható, hogy a 'jelen' szó szerbül (is) szarvast jelent, amivel összhangban sörünk dizájnját is leginkább némi arany-fehér-fekete alapú rurális-konzervatív letisztultság jellemzi, egészen jól néz ki, főként balkáni viszonylatban, leszámítva a 'Jelenizacija na počela' szlogenre épülő kampányt, ami az összes elképzelhető felületen díszeleg, a sárga kupaktól a hátcímkéig bezárólag. Ez utóbbiról az is megtudható, hogy az apatini sörgyár készíti, az viszont már nem, hogy miből, ami azért nagyszerű, mert szabadon lehet majd gyalázkodni/ajnározni kóstolás közben, függetlenül a kukorica létén illetve nemlétén nyugvó sztereotípiáktól.
Néhány rövid korty után azt mondaná sokat látott blogunk, hogy nem jó, de ha balkáni szemüvegen át, például az első bekezdésben citáltakhoz viszonyítva nézzük, akkor nagyszerű, tiszta délszláv Dreher. Úgy is mondhatjuk, felvéve a kissé már majdnem mellőzött kukoricás szarkazmuskészletet, hogy ízre biztos, hogy grízzel gazdagították az apatini receptet, amit egészen kellemes maláta, továbbá eleinte friss, harapós, utána némi mosogatószeres csavarral a kukoricás felhangokkal szodómiába kezdő komló visz a hátán, viselhető, de a legkevésbé sem kielégító eredménnyel. Így újragondolva egyébként tényleg sokban hasonlít a Dreherre, leszámítva a tarka, virágos-élesztős lecsengést és a kamudinamikus dizájn hiányát - a keletebbi Balkánon sok jobbat viszont úgysem találni, így fogyasztását mindenképpen ajánlhatjuk, minél erősebb ízű burekkel körítve.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2009. 10. 09.