német szűretlen félbarna búzasör
Noha Magyarország hangsúlyosan nem tartozik közéjük, azért van a világon sok-sok ország, ahol lényegében a végtelenségig lehet tobzódni a különféle söralternatívák között. Ilyen például Belgium, Németország, az Egyesült Államok, de akár Csehország is, sok gyártó sokféle söre verseng a fogyasztók kegyeiért - akik persze 90%-ban ugyanazt az öt márkát favorizálják, valahogy azonban a maradék tíz is képes eltartani a többi sokszáz mínusz öt sört is. Ennek vagy az az oka, hogy helyben helyi sört szokás inni (D, CZ), vagy egyszerűen az, hogy egy baromi nagy országban a kevés sörbuzi is képvisel akkora piacot, hogy megérje nekik bizarr, egyéni, extrém, nonkonformista, stb. sörökkel előrukkolni (US).
Így kapásból nem mernénk megkockáztatni, hogy a Riedenburger mai söre melyik esetre példa, ugyanis meglehetősen egyéni összetétellel igyekszik hódítani: a szokásos árpamaláta mellett búza-, tönkebúza-, vadalakor- és tönkölybúza-maláta felhasználásával készült, kellemes nyugat-európai szokás szerint csak génmanipulálatlan biogazdaságok bevonásával, Földanya két óvó keze között. Aki ne adj'Isten lusta lett volna elolvasni a linkelt Wikipedia-oldalakat, csak hogy ne maradjon le semmiről, eláruljuk, hogy a felsorolt furcsa nevű variációk mind a búza korábban elterjedt variációi, és azért hívják a sört 5-Kornnak, a fentiekből meglehetősen logikusan következő módon, mert ötféle magból van; továbbá azért Ur-Bier, mert ezek mind régi, mára kikopott magtípusoknak számítanak, ezért a korábbi generációk lehelletét szeretné terméke segítségével zsákban a nyakunkba hordani a riedenburgi Riedenburger sörgyár. Vagy legalábbis a fentiek illúziójával szolgálni.
Efféle céljaikat némi kellemesen gabonaszagú, barnásvörös testtel kísérlik meg elérni, amihez enyhén savanykás/fémes (ja igen, a palack már egy bő hónapja lejárt, de nem tűnik úgy, mintha romlott lenne, szóval a savanyúság valószínűleg a csomaggal jár), mellette kissé reggelimüzlisen édeskés, jóvágású, gabonaszemrágcsálást ídéző íz társul. Ünnepi pillanat, kivételesen hasonlít egy extrémsör íze arra, amit az összetevői hallatán elképzelnénk - gabonamix-sörnek ígéri magát; és ivás közben tényleg úgy érezhetjük egy kicsit, mintha csak a kombájn mellett futkároznánk nyitott szájjal aratás közben - legalábbis ha elvonatkoztatunk attól a kellemetlenül valóságszagú képtől, hogy ilyen esetben inkább csak port nyelnénk, amíg hasra nem esünk egy ürgelyukban. Mindenesetre kellemes, telt gabonaíz, ráadásul nem is a búzasöröktől megszokott kenyeres-citrusos-élesztős körben; inkább mint a levegővétel egy pékségben nyitás előtt két órával. Semmi extra virtuozitás, de kellemes, egyéni íz, hosszú és simogató lecsengéssel.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2009. 11. 17.
