amerikai ízesített ale
A KK ugyan nem rajong túlzottan az angolszász importünnepekért, mégis be kellett látnunk, hogy sem a halottak napja, sem a mindenszentek nem kötődik túlzottan a sörkóstolás műfajához. A már itthon is közhelyessé érlelt töklámpásokkal teli Halloween viszont igen, például a New York-i Saranac sörfőzde sütőtökös-fűszeres söre révén; így ha már egyszer igyekszünk aktuálisak lenni, kénytelenek leszünk megelégedni ezzel. Nem mintha ez különösebb problémát jelentene blogunk számára: zöldséges sörökre már régóta fáj a fogunk, így nem sokat haboztunk, amikor a prágai Zlý časy-ba lépve - és a 24 cseh kézműves csapolt és sok tucat egyéb egzotikus üveges sör keltette szívritmusugráson túl - megláttuk az említett palackot is. (Egyébként a szomszédos, Pivkupectví nevű sörboltban további több száz olyan sör várta pénztárcánkat, amire az egyszeri magyar sörbarát legfeljebb nedves álmaiban gondol, de ez már egy külön történet.)
A Saranac honlapja szerint a sört a sütőtökön kívül még fahéj, szegfűbors, szegfűszeg, gyömbér és vanília ízesíti, alapja 13 Balling-fokos félbarna ale. Ratebeer-értékelése nem túl erős, pillanatnyilag 41 pont, amit elméletben foghatnánk ugyan arra, hogy lévén kissé obskurus ízesítésű, még legjobb formájában sem felelne meg a sok finnyás sörbuzeránsnak - de mivel igen hasonló sörök drámaival jobb pontszámokkal is szerepelnek az oldalon, kénytelenek vagyunk egy kicsivel mérsékeltebb álláspontot kialakítani. Például hogy esetleg nem a sütőtökös sörök királyát sikerült bezsákolnunk Prágában, csak a középmezőny aljáról valamit - ennek megerősítésére pedig, mint mindig, most is csak a kóstolás marad.
Illatra egyelőre sült tök és vanília ül fel az ale-alapra, összességében a belga farókhoz - kandiscukros lambicokhoz - hasonló hatást keltve. Ezzel eddig nem is tér el túlzottan attól, amit látatlanban tippeltünk volna, ízre mégis határozottan meglepő eredményeket tud felmutatni. Az összetevők listája, illetve a nyakcímke "as enjoyable as pumpkin pie" hasonlata nyomán ugyanis valamiféle édeskés, karácsonyi fűszerezésű, krémes karaktert képzeltünk el, míg a valóságban a Pumpkin Ale elsősorban és mindenekelőtt cider-szerűen és egysíkúan fanyar, utóízében pedig forraltbor-fűszerkeveréket idéz. Ráadásul a selymességtől és a testességtől is egyaránt távol áll: míg az előbbitől a markáns oldott szénsavtartalom, az utóbbitól a meglepően rövid ízélmény távolítja el - az imént említett két faktor együttesen is csupán néhány pillanatig tart, utána csak a halvány amerikai komlóval tarkított posztfahéjrúd-szájíz marad, ami valamelyest egy kiáztatott Earl Grey-filterre emlékeztet. Valószínűleg ott siklottak félre az elvárásaink, amikor a paraméterekből valamiféle karácsonyias sörre asszociáltunk, míg a Saranac inkább a késő őszt próbálja idézni hangulatban. Ez működik is valamennyire, csak sajnos a nyálkás, letapadt levelek, a reggeli ködszitálás és a metsző szél mind olyan dolgok, amelyek - legalábbis a KK számára - nem tűnnek túlzottan kívánatosnak, így a hozzájuk való asszociációs kötődés sem sül el a legjobban. És ha már sem íz-, sem hangulattéren nem bizonyul erősnek, nem marad más, mint a "gyenge" verdikt, persze csak az amerikai kézműves szcéna kontextusában értve, hiszen úgy általában nem rossz sör, sőt, még egzotikus is, csak a koncepció nem mutat sajnos túl önmagán. Az értékelések alapján ez egyébiránt sok Saranac-sörrel lehet még így: ha véletlenül találkoznak velük, körültekintően válasszanak.
Alkoholtartalom: 5,6 V/V %
2010. 11. 03.
