osztrák ízesített világos sör
Ha az ember egy kicsit is utánaolvas Bécs sörszempontból vett érdekességeinek, nem feltétlenül a hernalsi Bierbeislbe megy (mint azt a KK tette még bő két éve), hanem inkább kis sörfőzdékbe. Ezek közül a KK kettőt emelne ki kifejezetten: a 7 Stern Bräu-t és az 1516 Brewing Company-t (melyeket a Sörbúvár blog épp nemrég mutatott be, így inkább csak linkelnénk hozzájuk); mindkét helyen érdekes, kellemes, különleges sörök állnak rendelkezésre, bőven. A 7 Stern-nél ráadásul egy kis automatát is elhelyeztek az előtérben, olyasfélét, mint amiből általában chipset meg Sprite-ot lehet kapni - csak az övékből félliteres csatosüveges sajátsörök hullanak.
Innen került a KK birtokába egy üveg a hely chilis söréből is, ami két szempontból érdekes: egyrészt mert a műfaj nem annyira elterjedt a szűkebb környékünkön, hogy túlzottan mély tapasztalataink lennének vele; másrészt pedig mert ez számít a 7 Stern második legkevésbé értékelt sörének. Így pedig nagyszerű lehetőségünk nyílik arra, hogy egy érdekes, de nem túl minőségi példánnyal mutassuk be Bécs egyik látogatásra leginkább érdemes sörfőzdéjét. Vannak ugyanis egészen nagyszerű söreik is, a karácsonyi bakba például már tavaly egészen beleesett blogunk, de a prágai barna és a füstölt változat is határozottan jól sikerült, ízletes fajták a 7 Stern-től - mint ahogy számtalan egyéb olyan sörük is izmos Ratebeer-pontszámokkal bír, amelyhez személyesen nem volt szerencsénk.
Ma mégis a Chilli Bier lesz terítéken, amely a fentiekhez képest tulajdonképpen egy szál extra tulajdonsággal bír csak a szemünkben: mindössze egy hasonlót kóstoltunk eddigi pályafutásunk során. Az viszont - dobpergés - magyar volt, egészen pontosan a miskolci (felsőzsolcai) Serforrás sörfőzde Paprikás Sör nevezetű projektje, amivel a februári Kocsonyafesztiválon volt szerencsénk találkozni. Noha a fagypont körüli hőmérséklet és a félliteres műanyagpohár nem alkották a legidillibb kóstolási környezetet, annyit sikerült megállapítani, hogy halványan t.v. paprikára emlékeztető savanykás illat, gyengén malátás test, majd némi szaloncsípősség - valamint a vizualitás kedvéért vörösesbarna test és rózsaszín hab - határozza meg a Serforrás sörének karakterét.
Ehhez képest a 7 Stern-é határozottan halványszőke (és opálos), habja fehér, illata pedig minimális. Amit mégis érezni, az valami olyasmi, mintha balatonfüredi savanyúvízből főztek volna sört. Ez utóbbi vonulat ízben szerencsére semmilyen mértékben nem köszön vissza; sőt, az első kéttized másodpercben tulajdonképpen úgy egyáltalán semmilyen íz nem köszön vissza a vizenyős testből. Persze nem kell sokáig várnunk az élményekre, minimális fáziskésést követően berobban a paprika és bemutatja, hogy a Scoville-skálán azért a Chilli Bier-nek sem kell nagyon szégyenkeznie, párezer pontot valószínűleg hátrakötött kézzel is összeszedne. Ez leírva igencsak egyhangú és agresszív ízélménynek tűnhet, és a valóság ettől nem is áll különösebben távol. A sörben elkevert kapszaicin gyomorig mar minden korty során, így a következő kortyok kezdeti tizedmásodpercei keltette felüdülésre gondolva újra meghúzzuk a poharat, ami persze csak újraindítja az ördögi kört. A tolerálható, de sörtől mindenképp ijesztően agresszív csípősség mellett némi általános paprikaíz, valamint a lecsengés végére némi dísznek odabiggyesztett komló tűnik még fel, de az összhatást egyértelműen az aggresszió dominálja. Menjenek el a 7 Stern-be, mert remek söreik vannak, de a Chilli Bier-t legfeljebb kalandvágyból kérjék - mi pedig ehhez asszisztálva egyelőre nem áruljuk el, hányszor fog csípni.
Alkoholtartalom: 4,7 V/V %
2010. 12. 27.